Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.06-i, Rila-hegység reggeli előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Ma egy erdőről szóló történetet fogunk olvasni. Óm namó bhagavaté vászudévája. A Srímad Bhágavatam a védák érett gyümölcse, melyet Maháprabhu nagyon meghatározó szentírásnak tartott. Számos különböző témát taglal, mint például: hogyan történt a teremtés, miként élik a bhakták az életüket; királyokról, aszkétákról, melyben a jógik a főszereplők. Azonban tudjuk, hogy mindezek a történetek valami másra irányítják a figyelmünket. Ez pedig az Istennel történő élő és szeretetteljes kapcsolat. Ezért ma Bharata Mahárádzs egy rendkívül tanulságos és nagyon felemelő történetére emlékezünk:

„Sukadév gószvámí tovább beszélt Paríksit Mahárádzshoz: Óh, király! Bharata Mahárádzs a legemelkedettebb bhakták közé tartozott. Apja utasításának engedelmeskedve, aki már eldöntötte, hogy trónra ülteti, uralkodni kezdett a bolygó fölött, és később szintén apja parancsára feleségül vette Panycsadzsanít, Visvarúpa leányát.”[1]

Ez a követendő út, ha királyok akartok lenni, először próbáljátok elnyerni király apátok áldását. Természetesen mindannyian szeretnénk azok lenni, hogy uralkodhassunk bizonyos helyzetekben, igaz? A feljebbvalók áldása nélkül, véletlenül is lehettek irányítók bizonyos helyzetekben; de a hagyomány ezen elv szerint működik – elnyerni a feljebbvalók áldását, majd beteljesíteni az adott feladatot. Szóval miként válhatunk életünk uralkodóivá?

„Ahogyan a hamis ego hozza létre a finom érzéktárgyakat, úgy teremtette meg Bharata Mahárádzs öt fiát felesége, Panycsadzsaní méhében. Fiait Szumatinak, Rástrabhrtának, Szudarsanának, Ávaranának és Dhúmrakétunak hívták. Ezt a bolygót korábbam Adzsanábha-varsának nevezték, de Bharata Mahárádzs uralkodása után Bharata-varsaként vált ismertté. Bharata Mahárádzs a Föld rendkívül bölcs és tapasztalt királya volt, aki kötelességeinek eleget téve tökéletesen vezette népét. Épp olyan szeretettel bánt alattvalóival, ahogyan apja és nagyapja tette. Ügyelt rá, hogy végrehajtsák kötelességeiket, s így uralkodott a Földön.”[2]

Ha szeretnétek elvarázsolni az indiai emberek szívét megosztok veletek egy mantrát. Mivel van egy Istennő, Akit valamennyi indiai ember imád, vallási hovatartozástól függetlenül. Ő pedig nem más, mint India Anyja; még templomot is szentelnek Neki. Ez egy közös nevező mindannyiukban, hogy Anyaként imádják az országukat. Szóval, ha azt mondjátok, hogy: „Bhárata Mátá kí dzsaj!” mindenki elégedett lesz veletek. Ne azt mondjátok, hogy „India Anya, kí dzsaj!” mert abból látni fogják, hogy külföldiek vagytok. Inkább mondjátok azt, hogy „Bhárata Mátá” – mivel a Bhárata az eredeti neve Indiának, amit ők használnak. Ez pedig Bharata Mahárádzstól származik, tehát ilyen emblematikus személyiség volt ő, hogy gyakorlatilag róla nevezték el az országot. Miért? Mert igazságos uralkodó volt, éppúgy, mint Apja és Nagyapja.

(folytatása következik)

[1] Srímad Bhágavatam 5.7.1.

[2] Srímad Bhágavatam 5.7.2-4.