Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 26-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Sríla Prabhupád nagyon céltudatos ember volt. Jóllehet csak 7 dollár volt a zsebében, amikor Amerikába érkezett, mégis az tervezte, hogy az egész világot meghódítja. Alapvetően két, számára nélkülözhetetlen dolog volt az útipoggyászában: az egyik az esernyője (hisz lehetetlen elképzelni egy indiai úriembert esernyő nélkül), a másik pedig egy Bhágavatam sorozat, mind a tizenkét kötettel. Jól tudta, hogy a szentírás az alapja mindennek. „A szentírások az alap, a prédikáció a lényeg, a tisztaság az erő és a hasznosság az elv.” S az esernyő a szükséges ötödik elem!

Hadd idézzek tőle valamit, amit megérkezésekor mondott. Ez egy vers, amelyet ő írt: „Drága Uram, Krisna! Oly kegyes vagy ehhez a hasznavehetetlen lélekhez, ám nem tudom, miért hoztál ide. Ha idehoztál, hogy táncoljak, akkor táncoltass engem, táncoltass engem! Óh, Uram, táncoltass engem, ahogy Te akarod! Úgy gondolom, van valami tennivalód itt, különben miért hoztál volna engem erre a szörnyű helyre?” New York – Amerika, az álmok földje! „Idehoztál erre a szörnyű helyre! Mondd miért?”

„Az emberek legtöbbjét itt a tudatlanság és a szenvedély anyagi kötőerői fedik be. Az anyagi életben elmerülve azt gondolják, hogy nagyon boldogok és elégedettek, s ezért nem tudják megízlelni Vászudéva (Krisna) transzcendentális üzenetét. Nem tudom, hogyan lesznek képesek arra, hogy megértsék ezt az üzenetet. Azonban tudom, hogy a Te indokolatlan kegyed mindent lehetővé tesz, mert a legtapasztaltabb misztikus vagy. Hogyan fogják megérteni az odaadó szolgálat ízét? Óh, Uram, csak a kegyedért imádkozom, hogy képes legyek átadni nekik az üzenetedet! Nincs odaadásom, tudásom sincs, de erős hitem van Krisna szent nevében. Bhaktivédántának neveznek –, mely ‘odaadást és tudást’ jelent és most, ha úgy akarod, beteljesítheted a Bhaktivédánta igazi jelentését.”

Annyira szép! „Semmit sem tudok, nincs odaadásom, se tudásom – semmim! De erős hitem van a Szent Nevekben.”

S hadd említsek még néhány történetet vele kapcsolatban. Egyszer, nem sokkal a megérkezése után egy parkban egyedül, pénztelenül üldögélt egy padon, amikor még semmi sem indult el. S ha valaki leült mellé a padra Sríla Prabhupád elkezdett a világméretű missziójáról beszélni neki: a több száz templomról, központról, bhaktáról és tevékenységeikről – holott akkoriban még nem volt semmi megnyilvánulva. Micsoda vízió!

Nagyon pontos volt a víziója. Például a nyugati társadalmat így jellemezte: „Nektek egy huss-huss társadalmatok van.” Mire gondolt ezzel? Arra, hogy Amerikában a sok ide-oda rohangáló autó ilyen huss-huss hangot hallat.

Egyszer a titkára megpróbált némi pénzt kérni tőle: „Prabhupád, szeretnék pénzt kérni a könyvkiadáshoz, a BBT számára[1].” S tudjátok, számára a könyvkiadás olyan volt, mint az élete, a küldetése. Mégis azt mondta: „Nem. Semennyit sem adok. Már így is túl sokat kaptak.” Szóval, ha kellett, ő volt a legjobb menedzser. Ugyanakkor néha őszinte gyermeki tisztaság is volt benne. Például egyszer azt mondta az egyik tanítványának: „Hogy megkaphassam az amerikai okmányokat, lehetne, hogy örökbe fogadsz?”

(folytatása következik)

[1] Bhaktivédánta Book Trust –  ISKCON Kiadóvállalata