Sharanagati

Jamuná kérdése: Úgy hallottam, hogy az a négy pont, amire a döntéseinkkel kapcsolatban támaszkodhatunk, mikor az a kérdés, hogy mit tegyünk, vagy mit ne tegyünk a guru, a sásztra, a szádhu és a paramátma. De azt is hallottam tőled: guru, sásztra, szádhu és hrdój – a szív. Hogyan értsük meg, hogy vajon a paramátma, vagy a szív? Az Úr szavát kellene a szívünkben hallanunk, vagy hallgassunk a saját szívünkre?

Tírtha Mahárádzs: Jó kérdés. Általában csak hármat említenek: guru, sásztra, szádhu. A lelki tanítómester, mit a fő tekintély; az írások, mint a központi kinyilatkoztatás; és a szádhu, vagyis a szentek társasága, mint gyakorlati példa. Aztán Sríla Srídhar Mahárádzs hozzáteszi, hogy a szívünkre is hallgatunk kell – ez a hrdój. Ebből megérthetjük, hogy az információnak 3 forrása van – ez az elmélet. És mi az, ami ezt gyakorlativá teszi – a szívbéli meggyőződés.

A kérdés azonban nagyon jó, hogy vajon, ha valamilyen inspirációt érzünk, vagy egy belső hangot, akkor az isteni útmutatás, vagy a saját ízlésünk csupán, vagy valamilyen hamis hang…? Azt mondhatjuk, hogy ha elég tiszta szív, ha keresztülmész a tisztulási folyamaton, akkor teljes mértékben megbízhatsz ebben a belső meggyőződésben, ebben a belső iránymutatásban. Mindig ott van, de hajlamosak vagyunk félreérteni. Ezért meg kell tisztítanunk önmagunkat, a tudatunkat. A lelki élet elején általában nagyon erősen működik ez a belső iránymutatás, mert kezdetben mindenki tisztaszívű, mindenki tiszta szándékkal érkezik. Így van? Csatlakozol a misszióhoz, a templomhoz, a folyamathoz, a bhaktákhoz – bármihez – „Igen! Ez az én utam! A Haré Krsnát zengjük! Hazatérünk, vissza Istenhez!” És amikor ilyen tiszta a szándék, a belső útmutatás is egyértelműen jön: „Igen, gyere, csináld ezt, kövesd a folyamatot, csatlakozz, kötelezd el magad!” Kicsit később megértjük, hogy ez egyszerű, de nem könnyű. Aztán kezdjük megtanulni, hogy milyen bonyolult is a folyamat, milyen összetett a filozófia, mennyire nem bízhatunk az elménkben, és teljesen megfelejtkezünk a belső iránymutatásról. Így van? Sokszor előfordul, nem? Úgy érzed: „Oh, semmit nem tudok! Magamban sem bízhatok. Nem tudom eldönteni, hogy ez vajon csak az elmém, vagy tényleg én…!” De ne álljatok meg itt. Ha tovább tisztultok, újra hallani fogjátok.

Végső soron ez a belső szívbéli kapcsolat az, ahogyan az isteni dolgok képesek megérinteni minket. Krsnához fohászkodnunk, meginvitáljuk Őt az életünkbe, de amikor tényleg eljön, akkor meglepődsz. Nem, ne lepődjünk meg, ha belső útmutatást kapunk. Álljatok készen elfogadni azt.

Persze aztán a másik három információforrás is nagyon hasznos, leellenőrizheted, megvizsgálhatod, hogy amit kaptál az valós-e vagy nem. De abban biztosak lehettek, hogy ha Krsna ott van mindenki szívében, az őszinte fohász meghallgatásra talál. Persze a butaságokat is hallja. Legyetek hát óvatosak!

Krpádhám kérdése: Mi van egy tiszta bhakta szívében?

Tírtha Mahárádzs: Hogy mi van ott? Oh… Mi tesz egy szívet bhakta szívvé? Ez egy édes kérdés! Mert egy személyt igazából az eszményei szerint tudunk megítélni. És néhányak számára ezek az agyban lakoznak. Néha ezen az oldalon, néha azon… te ezt jobban tudod. De a vaisnavák számára az eszményeik a szívükben lakoznak. Mert már megvalósították az iker-szív meditációs folyamatot – a finomhangolást. Egy bhakta eszményeit tehát a belső zugban, a szív legmélyén keressük. És mi tesz egy bhaktát bhaktává – ez a Krsna iránti belső kutatás. Sok tulajdonság, jel és jellemvonás vonzó tehát egy bhaktában. Néha a tudás, néha a képességek – oly sok minden! De ha keresünk, megtalálhatjuk azokat a nagyon finom, nagyon érzékeny tulajdonságokat a szívben. És úgy mondják végül Krsnát is megtaláljuk ott – a tiszta bhakták szívében. Ezért becsüljük annyira a tiszta szenteket – mert szívük az Úr lakhelye.