Archives

Calendar

July 2020
M T W T F S S
« Jun    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




temple-rudraksha-beads-tim-gainey

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából)
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
„A tisztaság a szeretet függvénye és a szeretet áldozathozatalt jelent. – „Halj meg, hogy élhess.” Teljesen meg kell halnunk az itteni élet iránti érdeklődésünk szempontjából, s akkor egy másfajta érdeklődés fog ébredni bennünk és ott fogunk élni, azon a helyen. Ez a mi törekvésünk és ehhez valamennyi ‘konkrét’ dolgunkat – házunkat, ingatlanunkat, barátainkat, édesapánkat, édesanyánkat, gyermekeinket és más rokonainkat elhagyjuk. Oly sok dolog elhagyása után, egyéb dolgokat keresve fordulunk kifelé. Nincs többé varázsa számunkra az evilági tulajdonoknak, olyasvalamit keresünk, ami túlvilági.”[1]
Mint ahogy a Bibliában található: „Ha Rajtam kívül máshoz is ragaszkodsz, akkor ne jőj Velem. Ha a kezed az ekére tetted, akkor már ne fordulj vissza”. Tehát, ha egyszer már eldöntöttük, hogy meg akarjuk találni a kiutat az anyagi létezés e labirintusából, akkor gyerünk! Ne féljetek! Azt gondolhatjátok, hogy veszítetek valamit, de saját tapasztalatból mondhatom nektek, hogy amit viszonzásul kaptok, az sokkal jobb. 
Mondhatok nektek valami személyeset, mert eddig az elméletről beszélgettünk. Egyszer egy nagyon kedves hittestvérem írt egy levelet a lelki tanítómesterünknek, melyben hittestvéreit dicsőítette: „Barátokat kerestem és testvéreket találtam.” Látjátok a különbséget? „Barátokat kerestem és megtaláltam a családomat”. Ez sokkal mélyebb kapcsolat. Azt hiszem, ez valami nagyon gyönyörű dolog: feladjuk a jelentéktelen világi kapcsolatainkat és valami mélyebbet találunk, valami alapvetően lelkit. Tehát, ha úgymond elveszítetek valamit, amit kapni fogtok, az sokkal jobb. 
Egyszer volt egy nagyon különleges történet. Egy lelki tanítómesternek számos bhakta tanítványa volt és egyikőjük zarándokúton Indiában járt. S mi történt ezzel a mesterrel? Csak képzeljétek el, hogy ellopták a dzsapa-máláját. Nagyon szokatlan dolog, hogy valaki ellopja a legszentebb imafüzéredet. Általában a mestereinktől kapjuk a dzsapa-máláinkat. Tehát, ez egy közvetlen kapcsolódás a mesteretekhez – először ő érintette meg a dzsapátokat; ha megérintitek a málátokat, azzal megérintitek az ő kezét is. Tehát, el tudjátok képzelni a mester érzését: „Elveszett a dzsapám!” Arra kell gondolnotok, hogy ‘Mit csináltam rosszul?’ hogy ilyen megtörténhetett. Természetesen erősen elgondolkozott és mély meditációba merült; ezalatt a tanítványa visszatért a zarándokútjáról. S így szólt a mesteréhez: „Gurudév, hoztam neked valamit a zarándoklatomról!” Mint tudjátok, a hagyomány szerint – bármikor látogatjátok is meg a lelki tanítómestereteket, illő vinni számára valamit. Egy arany Rolls-Royce-ot, vagy egy kis tűzifát – vinni valamit. Neki nincs szüksége a Rolls-Royce-otokra és különben sem tudna mit kezdeni annyi Rolls-Royce-szal, de meg kell tanítani magunkat arra, hogy ‘Elég figyelmesnek kell lennem, hogy hozok valamit’. Vagy ‘Ha a templomba megyek, ha elmegyek a múrtik előtt, hoznom kell valamit.’ Egy arany Ferrarit, vagy valamit. Ha vendégségbe mentek valahová, akkor is visztek valamit, igaz, ez nagyon egyszerű. S hogy üres kézzel mentek Isten elé? Hoznunk kell valamit – egy kis virágot, 1kg rizst a konyhába. 
Tehát, ez a bhakta nagyon jól ismerte a szokást és így szólt: „Kedves mesterem, hoztam neked valamit erről a zarándoklatról.” A mester pedig megkérdezte: „Ó, micsodát, kedves fiam?” S ez a fiú így válaszolt: „Egy nagyon különleges templomot látogattunk meg, ahol Krsnát imádták. S képzeld az egyik sarokban ezt találtam” – és adott valamit a mesterének. S mi volt az? Egy dzsapa-málát, egy nagyon különleges dzsapa-málát. S aztán elmesélte a történetet. „Meglátogattuk ezt a nagyon különleges templomot, melyben nagyon emelkedett hangulat volt és hirtelen megpillantottam egy elhagyott dzsapa-málát. Tudom, hogy talán nem valami szép dolog, dzsapát elvenni egy templomból, de mégis úgy éreztem, hogy el kell hoznom neked!” 
Tehát, ha elveszítetek valamit, akkor kárpótolva lesztek. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy el kell hagynotok a dzsapátokat és egyéb dolgaitokat itt meg ott, arra várva, hogy valami raszik dzsapa érkezzen valahonnan – egyenesen a Rádhá-Góvindadzsí templomból. De bizonyosnak kell lennünk abban, hogy: bármit is vesztünk, végtelen módon kárpótolva leszünk, valami általunk ismeretlen módon. Lehet, hogy ma még csak a veszteséget látjátok, de holnap látni fogjátok a beteljesülést. Tehát, bármit is veszítetek, sokkal többet fogtok visszakapni. Például, ha elveszítitek a ragaszkodásaitokat, elnyeritek a szabadságotokat. Ha elveszítitek a hamis egoizmusotokat, akkor képesek lesztek az átman szintjére jutni, a lelki szintre. Tehát, kockázat nélkül, nincs nyereség.
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja, A lélek teste 
 

 



Leave a Reply