Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.08.14-ei ludastói tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Kérdés: Mit jelent az, amikor azt mondják, hogy miután valóban elértünk valamilyen lelki megvalósítást, akkor mindaz, amit addig tapasztaltunk más színben fog feltűnni és más értelmet nyer?

Szvámí Tírtha: Nos, ebben a kérdésben, hogy miként tudja átértékelni az ember az életét nagyon fontos mozzanat a hála. Általában ugye mindenki panaszkodik, csupa panasz az élet, hogy „Ez ezért nem jó, abból pedig ez meg ez hiányzik!” Ez egy rossz szokás, egy olyan dolog, amire kondicionálva vagyunk és ennek ellensúlyozására egy nagyon erős, nagyon hathatós módszer, a hála. Hogyha azzal kezdjük a fohászainkat, azzal kezdjük a napunkat, hogy hálát adunk mindazért, ami most van, amit ebben az életben kaptunk, akkor lassan-lassan ez a rossz szokásunk, hogy mindennel elégedetlenek vagyunk, mindenért panaszkodunk, ez átalakul. Elméletileg abban mindannyian egyetértünk, hogy boldogok lehetünk azért, hogy kaptunk egy esélyt a lelki tökéletesség elérésére. Akkor tehát az összes nyomorúság, kudarc, fájdalom, szenvedés, és természetesen siker is, ami ebben az életben ért bennünket, szükségszerű összetevője annak, hogy most itt ülünk. Tehát ezekért hálásnak kell lennünk! Hogyha máshol, más körülmények között születtetek volna, akkor nem itt ülnétek, mert akkor más pályát futottatok volna be, és az nem biztos, hogy ide vezet. Hiszen, minden jó, ha jó a vége!  Ezért érdemes kifejeznünk a háládatosságunkat.

Tehát egyszerű a módszer, amit követnünk kell, életünk minden mozzanatáért hálásnak kell lennünk, hiszen ezek vezettek ide bennünket. Hogyha egy könyörületes Istenben hiszünk, akkor Ő könyörületes lesz velünk, ha egy igazságos Istenben hiszünk, akkor Ő igazságos lesz velünk. De az már veszélyes! Az írásokban az áll, hogy ha valótlannak hiszed Istent, akkor a saját léted is valótlan. Hogyha pedig hiszed az Ő létét, akkor saját léted is nagyon magas értelmet nyer. Tehát erre nagyon kell vigyáznunk!

A háládatosság, a hálaadás egy nagyon fontos dolog, hogyha így begyakorolja az ember, akkor még a nehéz pillanatokban is, amikor összezavarodnak a dolgok, még akkor sem tudsz mást csinálni, minthogy hálát adsz, mert már annyira hozzászoktál. Éppúgy, mint Mádhavéndra Purí, hogy nem eszik, holott már volt élelme. Hogyan lehet egy rossz szokástól megszabadulni? Úgy, hogy egy jó szokást, jó gyakorlatot választotok helyette. A célok, az eszmények nagyon magasztosak, az út pedig nagyon hosszú. De ne higgyetek el mindent, mert igazán nem is olyan hosszú, hiszen  azt mondják, hogy a májától a guruig vezető út, az jóval hosszabb, mint a gurutól Krisnáig vezető út.

Karunámají: Szeretném kifejezni a hálámat és egyben megosztani egy élményünket annak kapcsán, hogy minden eseményért hálásak lehetünk az életben. Például ma reggel arra ébredtünk, hogy nincs víz, sem a csapban, sem az illemhelyiségben. Erre a legtöbb ember azt gondolja, hogy ez mekkora probléma, milyen kellemetlen dolog. Amikor szembekerülünk egy adott problémával, akkor rájövünk, hogy ez olyasvalami, amit eddig teljesen evidensnek tekintettünk, nem is törődünk vele. Milyen nagy dolog, hogy például a rendelkezésünkre áll a víz, az ivóvíz, mely a csapból folyik! És milyen nagy dolog az, hogy vannak olyan hittestvéreink, akik hajnalban azonnal felpattannak és átmennek a másik tanyára, elkezdenek intézkedni, hogy rendben legyen minden. Csak el akartam kezdeni azt, hogy minden pillanatban van lehetőségünk, arra hogy kifejezzük a hálánkat, mert ezek a dolgok segítenek bennünket abban, hogy egyáltalán rájöjjünk arra, hogy  mink van, mennyi mindent kaptunk már.

Szvámí Tírtha: Ezt egy hiteles lelki gyakorlatnak fogadjuk el. Ha tehát valami kellemetlenség ér bennünket, akkor nyugodtak maradunk, meditálni, fohászkodni kezdünk, mire egyszer csak megjelenik a Jóisten, Isvara Prabhu formájában alászáll, és azt mondja „Legyen víz!” És lőn víz.

Karunámají: Igen, és hogy a hittestvéreink képében száll alá, az is nagyon fontos!