Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 23-i ludastói esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Tehát ez volt a magyarázata annak, hogy miért szenteljünk annyi figyelmet a Bhágavata Puránának – mivel a raszákat tárgyalja, ezért tekintendő a véda-irodalom érett gyümölcsének. Kérlek mondjatok még más érveket arra vonatkozólag, hogy miért tekintjük olyan magasztosnak?

Manydzsarí: Mert Sukadévától származik.

Szvámí Tírtha: Ó ez nagyon szép! De mondjatok még több érvet, menjetek mélyebbre! Ki a fő szaktekintély a mi vonalunkon?

Manydzsarí: Rádhiká.

Szvámí Tírtha: Jól van, erre hogyan is mondhatnék nemet…?! Kicsit gondolkodjatok földre-szálltabban. Úgy tűnik, hogy nagyon extatikus volt a mai kirtan! Szóval földre-szálltabban. Ki a mi vonalunknak a szaktekintélye?

Jasódá: Bhaktisziddhánta Szaraszvatí.

Szvámí Tírtha: Na jó, Rádhiká és Sukadéva időben meglehetősen távoliak, Bhaktisziddhánta pedig időben túl közel van hozzánk. A kettő között mondjatok valakit.

Válasz: Csaitanja Maháprabhu.

Szvámí Tírtha: Csaitanja Maháprabhu, helyes! Ne feledkezzetek meg Róla! Ez volt Maháprabhu kedvenc könyve. Azt mondta, hogy: „A különféle kinyilatkoztatott szentírások közül ezt tartjuk a legfontosabbnak.” S ezért szentelünk komolyabb figyelmet a Bhágavatamnak – mert Ő ezt választotta. A lelki ízekkel teli fejezeteknek köszönhetően tekintjük a véda-irodalom érett gyümölcsének.

A három versben, amit eddig megvizsgáltunk, rálelhettünk még a forrás dicsőítésére is. Tudom, hogy kicsit későn, de mégis hadd tegyek fel nektek egy kérdést: az egész véda-irodalom két részre, két egységre van osztva. Melyik ez a kettő? Sruti…

Hozzászólás: És a szmrti.

Szvámí Tírtha: Ha azt mondom sruti, akkor ti azt felelitek, hogy szmrti. Nem rossz!  Igen, ez a két fő rész. A sruti – a közvetlen kinyilatkoztatás és a szmrti – az, amire emlékszünk. Tehát a puránák – melyik kategóriába tartoznak? Vagy az egyikbe vagy a másikba. Tehát? Az egyik javaslatotok az volt, hogy a közvetlen kinyilatkoztatáshoz tartozik, de valójában a másik osztályba sorolják. A szmrtibe, a szent tradícióba, része a szent hagyománynak. Azonban, főként a kali-jugában a puránákat, az itihászákat, a Mahábháratát és a Rámájanát – éppen olyannak tartják, mint a védákat. Ezeket az ötödik védának tekintik. Tehát nagyon fontos megértenünk, hogy a közvetlen kinyilatkoztatás végkövetkeztetése és a szent hagyomány egy és ugyanaz.

(folytatása következik)