Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai délutáni tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Hari-bhakti kérdése: Lehetséges az, hogy megismerjük, érzékeljük, illetve a szívünkbe fogadjuk Istent azzal a tudatossággal, ami adatott nekünk, hiszen még a Bhágavata-puránában az Úr Brahmá is azt magyarázza Náradának, hogy nem képes megérteni a Jóistent?

Szvámí Tírtha: Mit is mondhatnék erre? Azt hiszem teljesen igaz, amit mondasz, mert bár nagyon közel van hozzánk a Legfelsőbb Úr, mégis nagyon távol érezzük magunkat Tőle. Itt nem egy valódi távolságról van szó, hanem úgymond a tudat torzulásáról. A tökéletesség itt és most van, ha most nem tudjuk befogadni, akkor mikor? Miért gondoljátok azt, hogy holnap majd képesek lesztek rá? Ha most azonnal nem tudjuk megérinteni az isteni szférát, ha nem tudunk a Legfelsőbb elé állni, hogy Vele lehessünk – akkor mikor? Miért is lenne jobb esélyünk holnap minderre, mint ma?

Azonban, amit említettél a legtöbb esetben nagyon is igaz, nehéz érzékelni és befogadni az Isteni szférát, a Jóistent. De, ha kellőképp figyelmesek vagyunk, akkor bár nem látjuk szemtől szemben a Legfelsőbb Urat, de észrevehetjük az Őt felfedő jeleket, azok mindent elárulnak Róla. Ezeket mindig felfedezhetjük. A Napot mindennap láthatjátok. Mi a Nap? A Nap számunkra a Legfelsőbb Úr szeme. Vagy a Holdat is láthatjátok – ő Krisna-csandra, Gaura-csandra, a telihold az éjszakai égbolt horizontján. Tehát számtalan módon emlékezhetünk Őrá. Csak valóban látó szemre és befogadó szívre van hozzá szükség.

Erről nagyon szépen ír Sríla Srídhar Mahárádzs. Egyszer egy nagyon kedves bhakta látogatott el hozzá, amint egyedül üldögélt a templom verandáján. Tudjátok, Navadvíp akkoriban csupán egyetlen templomból állt dzsungellel körülvéve. Srídhar Mahárádzs épp meditált, a dzsungelt szemlélte, majd megszólalt: „Olyan sok minden van itt, ami az Úr Csaitanjára emlékeztet Bennünket.” Mi a dzsungelt látjuk, ő pedig Maháprabhut.

Ezért azt szokták mondani, hogy bár az ostoba és a bölcs is ugyanazt a fát nézi, mégis mindketten más fát látnak. Ebben a hasonlatban a fa olyan, mint az élet, valójában ezt szemlélik másként. De mit látunk mi valójában? Korlátokat, szenvedést, halált, vagy örömöt, boldogságot, az örök élet lehetőségét? Ti mit láttok? Legyetek realisták, mert az életnek vannak korlátai, de legyetek optimisták is, mivel létezik a felsőbb valóság!

Tehát azt mondom, igen lehetséges az Istennel való találkozás.

Egyszer Gurudév megkérdezte a bhaktákat: „Szeretnétek találkozni Srímatí Rádháráníval?” Mindenki egyszerre mondta, hogy: „Igen, persze, természetesen!” erre azt felelte: „Nos, akkor reggel 4:30-kor találkozhattok Vele, itt a templomban. Ő itt van az oltáron.”

Szóval, ha elakartok érni valamit, akkor hozzatok érte egy kis áldozatot. Gyerünk, minél előbb!