Sharanagati

Zengjük szeretettel a Szent Nevet. Nem elég felületesen zengeni, vagy rutinból, hanem örömkiáltásként: „Krsna!” vagy segítségkérésként: „Krsna!” Érzelmekkel telinek kell lennie, másként nem működik. Ha egy személy nevét zenged – legyen az bárki – érzelmek nélkül, nem fog válaszolni. Ha azt mondod egy kisgyermeknek: „Bozsidár, gyere ide, meg akarlak verni!” bolond lenne oda menni, ha megmondod neki, hogy büntetést fog kapni. A zengés minősége tehát nagyon fontos. Ezen minőségi, érzelmekkel teli zengés eredményeként áldás száll rád. Hol van ez az örömteli és lelkileg felszabadult állapot? Ez lenne a holnap? Vagy máshol van? Talán a következő életben? Mikor elhagyjuk az anyagi világot? Nem, itt és most kell megnyilvánulnia. Krsna kegye mindig jelen van, de meg kell tisztítanod a látásod, hogy észre vedd.

Krsnának különféle fuvolái vannak, különféle fuvolák, különféle célokra: vamsí, vamsulí, vénu és még sok-sok másik. Az egyik bambuszból készült, a másik márványból, a harmadik aranyból. Az egyik ékkövekkel borított, egy másikból nektár árad. Az egyik rövid, a másik hosszú. És a különböző fuvolákat, különböző célokra használja, mert ahogyan legutóbb megegyeztünk, Krsna mindenkit-vonzó. Arra használja hát a különböző fuvolákat, hogy a különböző dzsívákat mind haza hívja.

Még a védikus himnuszokat zengők is Krsna fuvolájának hangját követik. Még a gájatrí mantra is csak Krsna fuvolájának egy hangja. De Ő nem a bráhmanáknak játszik. A teheneknek és a gópíknak játszik, szóval az egyszerű embereknek. És ők készek követni. Azt javaslom tehát, ne legyen bonyolult elmétek, mert akkor nagyon nehéz lesz még meghallani is, nemhogy követni Krsna fuvolájának hangját! Az egyszerűség a magyarázata vagy definíciója a Krsna tudatosságnak. Ezért zengjük a mahámantrát örömteli fohászként. Nem bonyolult lelki gyakorlatról van szó. Nem valami vezeklésről vagy önsanyargatásról. „Fájdalmat okozok magamnak azzal, hogy ezt a mantrát zengem. Ez a mahámantra fájdalmas.” Nem, ez egy örömteli fohász: „Krsna!”

De ti sokkal többet tudtok erről, mint én, miért is kéne elismételnem ezt nektek…

Örömteli fohászként zengjétek a mahámantrát, akkor még szívetek legmélyebb fájdalma is megváltozik. Mert szeretni annyit jelent, mint fájdalommal élni. Fájdalom nélkül nincsen szeretet. Ha nem érzel fájdalmat, akkor nem is szeretsz igazán. Bele kell hasítania a szívedbe, darabokra tépnie, majd elvennie a pránád. Meg kell halnod ezektől az érzelmektől. Pusztító érzés. Ha azonban szépen zenged, a Szent Név kegye által ezek a fájdalmas érzelmek megváltozhatnak. Próbáld ki magad, nem mondhatok többet. Próbáld ki.