Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.10.02-ai szófiai reggeli tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Szvámí Tírtha: Tehát, ha most három dologról kell döntened, amit magaddal vihetsz a következő születésedre – mi lenne az a három?

Rága: Először a Szent név, a dzsapa jutott eszembe, majd a Sásztrák és végül pedig az érzelmeim – a Legfelsőbb és Gurudév iránti szeretetem.

Préma-gópál: Egy létra, amin felmászhatok, hogy ne fulladjak bele az anyagi óceánba – például egy kötél néhány csomóval, egy málá, azért, hogy meglegyen a lelki kapcsolatom a paramparával, hogy képes legyek belefogózkodni, különben ki tudja hova sodródnék el. A Szent Név, a málá és a szeretetem Isten felé.

Szvámí Tírtha: Szép gyűjtemény. Gópál-sakti?

Gópál-sakti: Természetesen Laddu Gópál! Ő Mindent megad nekem, amire csak szükségem van.

Szvámí Tírtha: Okos!

Mira: Remélem, hogy sok lélek itt a Földön felemelkedhet és közelebb kerülhet Istenhez. Remélem, hogy mindannyian találkozhatunk és együtt lehetünk Istennel.

Szvámí Tírtha: Ez nagyon empatikus látásmód.

Bhagavat-praszád: Az egyik az Isten elérésére való törekvés, a másik pedig a Guruval való kapcsolat. És nem tudok egy harmadikra sem gondolni.

Szvámí Tírtha: Kettő is elég. Nem rossz!

Baladév: Gurudév, szerintem egy is elég. Ha magunkkal visszük a bhaktákat, akkor mindezek a gyönyörű dolgok is velük jönnek.

Szvámí Tírtha: Ez is egy okos megoldás. Jasóda, te mit vinnél magaddal, a szabóműhelyed?

Jasódá: Az több mint tízezer dolog lenne. Már régóta foglalkoztat ez a kérdés. Amióta itt van Gaura-Nitái, néha félek, hogy mi lesz Velük, ha én elmegyek.

Szvámí Tírtha: Efelől ne aggódj.

Jasódá: Ezt a szeretetet és ezt a kapcsolatot, ami köztünk van – ezt szeretném magammal vinni. És ha még egyszer meg kell születnem, imádkozom, hogy valahogy újra találkozni tudjak Veled!

Szvámí Tírtha: Tehát Gaura Nitái és a szanga. Tulaszí?

Sjáma Tulaszí: Maháprabhu nélkül én el sem tudom elképzelni, hogy bárhová is menjek. Mert Ő akárhol is van, ott szépség és szeretet lakozik. Vinném még magammal a dzsapa-málám, hogy minden nap tudjak rajta dzsapázni. És talán vinnék egy Tulaszi Dévit, hogy leveleket ajánlhassak fel Maháprabhu lótuszvirág lábaihoz abban a reményben, hogy az ő jelenlétében majd jobban egybeforrhatok a nevemmel.

Szvámí Tírtha: Ez igazán szép, szerintem a gyűjteményed nagyon értékes. Manóhari azt hiszed, hogy ki tudsz bújni a kérdés alól? Pedig most rajtad a sor!

Manóhari: Sajnos nem volt időm gondolkodni.

Szvámí Tírtha: Ne gondolkodj! Ha eljön a pillanat, akkor sem lesz időd gondolkodni. Cselekedj! Itt nem a gondolkodásról van szó.

Manóhari: Az első legyen a málá, mert nem tudom magam elképzelni nélküle. A második pedig… Nem is úgy mondanám, hogy ‘a számítógépem’, hanem inkább eszközöm a szolgálatokhoz? – ez bármi lehet. A harmadik pedig – ezek a szeretetteljes kapcsolatok, amelyeket ápolok ebben az életben, nem akarom őket elveszíteni.

Szvámí Tírtha: Akkor miért kellene még egyszer megszületned, hiszen minden, amit magaddal akarsz vinni az már itt van. Miért mennél innen bárhová is, hiszen minden vágyad már itt teljesült. Bármit is érzel kincsnek, az már most megvan. Érted? Itt van! A tökéletesség utáni vágy és a nagy lehetőség az mind itt és most van! Próbáljátok meg tehát ezt ebből a szempontból nézni! Az örökkévalóság most van.

Manóhari: Gurudév, te ki akarsz bújni a válasz alól?

Szvámí Tírtha: Igen, a kérdezés által már ki is bújtam,

Manóhari: De ez így nem igazságos! Szeretnénk, ha Te is megosztanád velünk.

Szvámí Tírtha: Nem igazságos?!? Mindenesetre nektek is tudnotok kell, hogy én mit részesítek előnyben.

Tehát, ha egy másik helyre születtek majd, egy másik időben, én azt hiszem, meglesz a megfelelő felszerelésetek, amik majd segíteni fognak titeket. És ez nem olyasmi, mint a kedvenc tárgyaink gyűjteménye, amelyekhez ragaszkodunk, és újra meg akarjuk szerezni, hanem azt hiszem, ez az örökkévalóság, a lelkiséggel való kapcsolat, az isteni érintés.

A mi szentháromságunk a hari-guru-vaisnava. Alapvetően ezek a különböző dolgok, amiket felsoroltatok, mind e körül forognak. A kapcsolat, a szeretet, a Szent Név… a szádhu-szanga náma-kírtan. Szóval, arra kérlek benneteket, hogy ezt mindig tartsátok szem előtt: nincs szükségünk túl sok dologra az élethez! Amikor szembe kellett néznem egy bhakta halálával, akkor értettem meg ezt – nincs sok mindenre szükségünk. De ezeket a kincseket meg kell becsülnünk, amíg itt vagyunk, és utána egészen az örökkévalóságig.