Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018.01.06-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Szeretett Maháprabhunk ötszáz egynéhány évvel ezelőtt jelent meg Bengálban, mint Isten, aki egy bhakta szerepét felöltve szállt alá, hogy megízlelhesse a transzcendentális boldogságot. Tehát eljött ebbe a világba, hogy megtudja: ‘Vajon miért is szeretnek annyira a híveim, hogyan éreznek Irántam?’ Maháprabhuként megszületve, már felnőtt fejjel egy hosszabb zarándokútra indult, majd végül egy nagyon szent helyen találkozott lelki tanítómesterével Ísvara Puríval és megkapta tőle a Szent Nevet, a Haré Krisna mahámantrát. Ez egy nagyon ősi fohász még a védikus időkből, vagyis elnézést, az öröklétből! Ez a mantra csupán három szóból áll: Haré, Krisna és Ráma, de ez a három név nagyon mély jelentéssel bír. A Haré jelentése ‘szeretet’, Krisna jelentése ‘szépség’ és a Ráma pedig ‘boldogságot’ jelent.

Tehát Ísvara Purí átadta Maháprabhunak ezt a mantrát, s Ő rendíthetetlen szilárdsággal zengte azt, illetve gyakorolta a folyamatot. Majd pár nap elteltével ismét találkozott tanítómesterével, és megkérdezte tőle: „Kedves Gurudévám, miféle mantrát adtál nekem? Amióta ezt zengem, elkezdtem nagyon furcsán viselkedni. Állandóan táncolok, énekelek és extázisban érzem magam! Miféle mantrát adtál nekem?”

Tehát, szükségünk van valakire, aki bevezet minket ebbe a szeretetbe, szépségbe és boldogságba. ‘Hogyan lehetséges az, hogy eddig nem ismertem ezt a szeretetet? Kérlek mondd el nekem, mi ez az istenszeretet?’ Ahogy már korábban említettem, odaszentelődni a tanítómesternek az egy nagyon erős köteléket jelent, viszont van ennél még erősebb, amikor a Mester szenteli oda saját magát a tanítványának, s ettől a pillanattól fogva Atyai jóakarat támad a szívében.

Ha tehát ti is szokatlanul akartok viselkedni, olykor táncolni, énekelni, vagy elájulni az extázistól, akkor csak zengjétek továbbra is ezt a mantrát, és a szívetekbe költözik: ‘A szépség, a szeretet és a boldogság!’ Hát nem csodálatos, nem gyönyörű ez a mantra? Ennek egy szívbéli fohásznak kell lennie, mely e középpont legrejtettebb zugából fakad. Ez a szív nyelve, nem ez a lélek nyelve, közvetlen kapcsolat a Legfelsőbbel.

S akkor majd ennek a mantrának az ereje felülkerekedik az életünkön. Zengjétek ezt a fohászt, hogy elnyerjétek a szépséget, a szeretetet és a boldogságot. Szeretném kifejezni örök hálámat, tanítóimnak, mestereimnek, és nektek is, hogy lehetőséget adtok, hogy emlékezzek mindarra, amit mestereimtől tanultam, mivel örök tanítványok vagyunk és mindig azok is maradunk.

S ha elárulhatok egy titkot, ami így már nem is lesz titok többé, nagyon jó érdeklődőnek lenni! Mindenki nagy örömmel fogadja őket, az egész bhakta közösség különleges figyelemmel van irántuk, és a Jóisten is szereti az újonnan érkezőket. Persze húsz életnyi bhakta gyakorlattal a hátunk mögött, hogyan is lehetnénk ilyen kezdő újoncok? Ez egy örök folyamat és ne gondoljátok azt, hogy ma kezdtük! Miért is ne érhetnénk el a célunkat ebben az életben, hogy ez legyen ennek a hosszú utazásnak a végső fejezete.

Ellenben meg kell. hogy őrizzük az érdeklődőknek ezt a tiszta, ártatlan mentalitását, mert ha ilyen őszinték és tiszták vagyunk, akkor nem követhetünk el semmilyen hibát.