Sharanagati

“Ezért a transzcendentalisták a Legfelsőbb elérése érdekében mindig az óm szóval kezdik az áldozatokat, adományozásokat és vezekléseket. Az áldozatot, önfegyelmezést és adományozást önérdek nélkül, a tat szóval kell végrehajtani. E transzcendentális tetteknek az anyagi kötelékekből való kiszabadulás a céljuk. Az odaadó szolgálat tárgya az Abszolút Igazság, amit a szat szó jelöl. Óh, Pártha, ezeket az áldozásokat, vezekléseket és adományozásokat a Legfelsőbb Személy örömére végzik, hűen az abszolút természethez.” [1]

Nagyon komoly vers. Értettetek belőle valamit? Tudtátok követni? Nos, sok bonyolult dolog: mutass be áldozatot, óm, ajánld fel a Legfelsőbbnek, tat, és ott az Abszolút Istenség, szat – bonyolult!

Ugorjunk egy kicsit – hogyan érthetjük meg, és hogyan nem érthetjük meg a lelki szlenget. Volt egyszer egy nagyon kedves fiatal hölgy, aki a bhaktákkal dolgozott. Munkásként érkezett, nem úgy, mint aki érdeklődik a bhakti-jóga iránt – legalább is nem nagyon. De tudjátok a bhakták nagyon lágyszívűek, és mindenkit be akarnak vonni a szolgálatba. Reggel érkezett tehát, és délután a bhakták megkérdezték: „Árati előtt vagy után szeretnél praszádázni?” Ő pedig így válaszolt: „Nem tudom mi az, amiről beszéltek, de semmit nem szeretnék csinálni!” Habár ez egy invitálás volt: „Éhes vagy? Miért nem ebédelsz velünk?” Később ő lett az egyik legjobb szakács, és az egyik legjobb púdzsárí.

Tehát még az is veszélyes, ha csak dolgozni kezdesz a bhaktáknak. Mert előbb-utóbb megéhezel, és a bhaktáknál nagyon nehezen lehet kikerülni a közös étkezést. És akkor megérzed a felsőbb ízt. És anélkül a magasabb íz nélkül, nem tudunk többé élni.

Vannak bizonyos tevékenységek, amik kezdetben kissé szokatlanok – például a különböző szavak, különböző gyakorlatok, ez az óm, tat, szat – de légy türelmes, később majd megérted. Mert a lényeg nagyon egyszerű – szeretnünk kell a Legfelsőbb Urat, valahogy ki kell fejeznünk a hálánkat. Az ősi India egész komplikált rendszere ezt a célt szolgálja – hogy legyünk hálásak, fejezzük ki, és invitáljuk meg az áldást. Mivel van néhány jövőbeni reményünk, hogy ez után a földi zarándoklat után, itt az anyagi univerzumban, megtaláljuk majd az utat haza, vissza Istenhez.

Ez tehát a vallásosság magyarázata: hálásnak lenni Istennek, hogy támogat minket, kifejezni a hálát, ápolni a reményeket és kitűzni a célt. Ez a vallásosság útja. Igazából a vallás azt jelenti… Mit jelent a vallás?

Kámen: Kapcsolat.

Tírtha Mahárádzs: Igen. A vallás kapcsolat. Néhány tudós azt állítja, hogy a vallás csak a kultúra megőrzésére való. De transzcendentális jelentés nélkül, Isten nélkül, miféle kultúrát lehetne őrizni? Ez csak anyagi, ez tehát nem vallásos. A vallás pedig azt jelenti, hogy hálásnak lenni és kifejezni reményeinket. Mert van némi dolgunk ezzel az Úr Krsnával.

Milyen módjai vannak hálánk és reményeink kifejezésének? Ez az áldozat, ezek az ajándékok, ezek a lelki gyakorlatok, amiket végzünk. És közben jobb emberré kell válnunk. Észrevétlenül meg kell történnie. Ha a helyes irányt követjük, a személyiség épülése megtörténik. Mert azt mondják, hogy az imádatot végzőben megnyilvánul minden isteni tulajdonság. Ezekkel az áldozatokkal, imákkal, rítusokkal fejezhetjük ki hálánkat.

És ha hozzá adjuk ezeket a mantrákat – óm, tat, szat – a rítusaink még áldásosabbá válnak, még hatásosabbá. A lelki dolgoknak van egy nagyon különleges természete. Túl vannak az anyagi korlátokon, és mivel a cél lelki, ennél a célnál fogva a folyamat és a folyamat végzője is lelkivé válik. Bármi, amit feláldozunk tehát, lelkivé válik. És te magad, aki a szolgálatot végzi, szintén megtelsz lelki energiákkal.

Ezért Krsna azt mondja, hogy minden áldozat, vezeklés és adományozás abszolút természetű, és azért mutatják be azokat, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Személyt. És azt gondolom, hogy ez a kulcs – hogy bármivel, amit csinálunk, próbáljuk meg elégedetté tenni Krsnát. Sríla Srídhar Mahárádzs sokszor mondja, hogy az univerzális központ végső érdekét kell szolgálnunk. Ha saját egyéni céljainkat szolgáljuk, nagyon nehéz elérni a harmóniát, ha azonban a központi érdeket próbáljuk meg szolgálni, az isteni érdeket, akkor az egység és harmónia automatikusan megnyilvánul.

Ezért az odaadó szolgálat tudománya nagyon egyedi, mert ez nem csak teória, melyet a könyvespolcainkon lévő könyvek tartalmaznak. Vagy néhány régi történet mely ezer évekkel ez előtt történt, de többé már nem… Hanem ezek örök igazságok. Krsna nem gyakran változtatja meg a véleményét. Az igazság az igazság, a tudás az tudás, a szeretet pedig szeretet. Ez az odaadó szolgálat három összetevője.