Sharanagati

Jamuná kérdése: Nem olyan az Ardzsuna és Krsna közötti kapcsolat, mint a guru-tanítványi viszony?

Tírtha Mahárádzs: Igen, valójában a kapcsolat a guru és s sisja között, isteni. És igazad van, olyan, mint egy invitálás. Gurudév meginvitált minket: “Miért nem csatlakozol a vaisnavák táncpartijához?” Akkor jön az ellenállás: „Óh, Guruév, nem tudok szanszkritul.” Akkor Gurudév azt mondja: „Óh, ez nem számít!” „De nem ismerem a dalokat a daloskönyvben.” Gurudév így válaszol: „Semmi gond, ez majd a második avatás után jön.” De akkor előállsz a végső alázatos kifogással: „Óh, Gurudév, nem vagyok alkalmas.” Ekkor várhatod, hogy Gurudévád ezt válaszolja majd: „Óh, nem, nem, nem, nagyon is alkalmas vagy.” De, hogy összetörje a lelki hamis egoizmust, a guru így szól majd: „Igazad van, nem vagy alkalmas.” És elkezdődik a hamis egoizmus lerombolásának folyamata. Legutóbb valaki megkérdezte: „Nem lehetne a hamis egoizmust valamilyen könnyű, finom módon lerombolni?” De azt gondolom…

Akárhogy is, ez egy táncba hívás. Ezért közelebb kell kerülnünk a lényeghez. És sok hibát fogunk elkövetni. Akárhogy is, folytatnunk kell, folytatnunk gyakorlatainkat. Ha mesterünk elégedett, akkor mi mind biztonságban érezzük magunkat. Ha nem elégedett, meg kell próbálnunk jobban megérteni, hogy mi a probléma. De sose feledjük, hogy a guru nem ránk mérges, hanem értünk. És ez nagy különbség. Ameddig a guru kiabál veled, még van remény. Amikor már nem kiabál, az utolsó remény is elveszett.

De tudjátok, ez az invitálás igazán nagyon különleges. Gurudév is mindig egy másik szintről beszélt. Sokszor nem értettük, miről beszél. És csak úgy szórta az ötleteket.

Az odaadó szolgálat egy tánc. A ritmusa a mahá-mantra zengése. A melódia pedig sokszor összetöri a szíveket. Hullámokban és körökben mozog. Nagyon szerencsések vagyunk, ha meginvitálnak. Esetünk pedig hasonlít Ardzsunáéhoz; habár minden ellenvetésünket és érvünket felsorakozatjuk – elvesztünk. Elveszett eset vagyunk, már a kezdetektől fogva.

És Gurudév néha nagyon egyedi ötletekkel áll elő. Mint: „Építenél nekem egy házat?” „Igen, Gurudév, építek egy házat neked.” És akkor jössz a kész ház kulcsával: „Gurudév, kész vagyok ezzel a szolgálattal.” Ő így szól: „Lerombolnád nekem ezt a házat?” Így válaszolsz: „… Igen, Gurudév, ahogy szeretnéd.” Majd visszatérsz és így szólsz: „Befejeztem, Gurudév.” Mire Ő: „Építenél nekem egy házat?” „Igen, megteszem.” Visszatérsz a kulccsal: „Gurudév, elkészültem a szolgálattal,” és így válaszol: „Lerombolnád a házat?” Tizenhatszor romboltatta le a házat a guru. Gondoljatok csak bele. A tizenhatodik után a tanítvány megkérdezte: „Gurudév, kérdezhetek valamit?”

Jamuná: Milyen alázatos! A tizenhatodik után!

Tírtha Mahárádzs: Ilyen az ősi India, Jamuná, ez nem a huszonegyedik századi Bulgária. Tehát: „Gurudév, szükséged van erre a házra?” A guru így válaszolt: „Nem. De szerettem volna tudni, hogy vajon neked szükséged van-e rá vagy nem.”

A guru tehát segít bennünket önzetlenné válni.

Vagy egy másik nagyon szép példa, amikor egyszer Gaura Kisóra dász Bábádzsí meglátogatta Bhaktivinód Thákurt. Gaura Kisóra dász Bábádzsí egy igen lemondott személy volt, aki teljes mértékben átadta magát a mantrázásnak és a mély meditációnak. De egyszer volt egy nagy vihar Navadvípban, és az éjszaka folyamán valaki kopogott Bhaktivinód Thákur ajtaján. Kinyitotta az ajtót és Gaura Kisóra dász Bábádzsí állt ott. Nagyon személyes volt a kapcsolatuk, Bhaktivinód gurujaként tekintett Gaura Kisóra dász Bábádzsíra. De tudjátok kissé szokatlan volt, hogy éjszaka, egy nagy vihar közepette, valaki kopog az ajtódon. Gaura Kisóra megkérdezte: „Van egy krumplid?” Bhaktivinód így válaszolt: „Várj egy percet, mindjárt megnézem. Lássuk csak…” Átkutatta a házat és talált egy szem krumplit. Odaadta hát Bábádzsí Mahárdzsnak és így szólt: „Itt a krumplim.” Ő pedig elvette és továbbállt.

Gondoljatok csak bele, alszotok, a Rádhá-Krsna líláról álmodtok, és jön Gurudév: „Van egy krumplid?” Egy kissé szokatlan kérdés, az éjszaka közepén! De aztán elsétált az egy szem krumplival – ez még annál is szokatlanabb.

És Bhaktivinód gondolkodni kezdett: „Mi történt? Milyen különleges formájában lehetett az extázisnak Bábádzsí Mahárádzs?” És végül erre a következtetésre jutott: „Óh! Talán ragaszkodtam a krumplimhoz. Eljött, hogy megmentsen ettől a ragaszkodástól.”

Ezért, kedves családok, legalább egy szem krumpli legyen a kamrában – ha kopogtat a lelki tanítómesteretek az ajtón, tudjatok adni neki valamit.

Jamuná: Mire szolgált a krumpli?

Tírtha Mahárádzs: Nem, a lényeg az volt, hogy megszabaduljunk a ragaszkodástól.