Sharanagati

Prémánanda kérdése: A Bhaktja-lókában Bhaktivinód Thákur beszél az odaadó szolgálat sürgősségéről. Az lenne az alázatos kérésem, hogy beszélj egy kicsit az odaadó szolgálat sürgősségéről.

Tírtha Mahárádzs: Igen! Egy percet se vesztegess! Más kérdés?

De képzeljük el egy szituációt. Egy ház boldog tulajdonosa vagy – ami egy szép eredmény. És gondolj bele, hogy ég a házad. Mit csinálsz?

Valaki: Elfutok.

Tírtha Mahárádzs: Ilyen a lusta fickó. Az igazi tulajdonos megpróbálja megmenteni, eloltani a tüzet, vizet hozni – függetlenül attól, hogy mekkorák a lángok. Mindent megteszel, hogy megpróbáld megmenteni a helyzetet. Azonnal! Nem hezitálsz, nem kérdezed meg a szomszédot: „Csináljam, vagy ne csináljam? Talán így kéne…” Nem! Fogod a vödröt és hozod a vizet.

A tudatosságod lángol! Hozd a vizet! Csinálj valamit a lelki fejlődésed érdekében! Ha megértenénk igazi helyzetünket, nagyon buzgón cipelnénk a vizet. Ez a sürgősség. Ameddig mélyen elmerülsz az illúzióban, fel sem ismered a helyzeted. Úgy érzed: „Óh, milyen jó meleg van ebben a házban!” De nem sürgős a helyzet? Bizony, hogy az.

Mégis az életben nagyon sokszor nem értjük meg igazi helyzetünket. Azt gondoljuk: „Óh, milyen szép! Meleg, biztonságos. Azt kell, hogy mondja, hogy boldog vagyok.” Így van? Mindent megmagyarázunk magunknak. De ha mindent a nevén neveznénk… Vagy ha felismernénk a Krsna-bhaktiban rejlő lehetőséget, azt, hogy milyen előrelépést jelentene az életünkben, egy pillanatot sem haboznánk.

Ne vesztegessetek tehát egyetlen percet sem! Mert mit veszíthetünk, ha nem csatlakozunk a bhaktákhoz? Csak a nektárt. Elmulasztod a nektári pillanatokat ha nem csatlakozol. Ne legyünk buták, használjuk a buddhi-jógát, mert ez az amit Krsna elmagyaráz – légy intelligens.