Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 04-i szófiai esti tanításából) 

(az előző hétfői tanítás folytatása) 

Abban egyetértettünk, hogy gyakorlatiasnak kell lennünk. Ha az elmélet ez – hogy valahányszor zavar támad a világban, a Jóisten megjelenik – akkor próbáljuk ezt átültetni a gyakorlatba. Ahogyan az egész világegyetem, az univerzum az emberi mikrokozmoszhoz hasonlítható, hasonlóképp a kis ember is olyan, mint a nagy világegyetem. Így aztán, ha zavar támad ebben a kis univerzumban, számíthattok rá, hogy a Jóisten meg fog jelenni. Hogyan fogtok találkozni Vele? Ha hivatalosan alkalmazzátok ezt a módszert, akkor nagy bajt kell okoznotok a kis rendszeretekben. Akkor számíthattok rá, hogy eljön, igaz? Tehát csináljatok botrányos dolgokat! De sajnálom, egyáltalán nem biztos, hogy meg fog jelenni.

Ha szeretnétek találkozni a Legfelsőbbel, helyesen kellene alkalmaznotok a módszert. Mi is volt ez az említett módszer? Minden felsőbb tekintély elment egy magasabb szintű szaktekintélyhez. Földanya el volt keseredve, így elment a teremtőhöz Brahmához, majd a többi félistennővel együtt felkeresték Vishnut. Ezt a módszert kell alkalmaznunk: ha valami gond támad az életetekben, menjetek egy magasabb tekintélyhez. Ha vele sem találtok megoldást, akkor ő elvisz titeket a következő szintre. Ez nagyon gyakorlatias. Majd leültök és meditáltok a Legfelsőbb Úron, hogy megkapjátok válaszokat.

Általában azt reméljük, hogy az elöljárók tudják a válaszokat. De kedveseim, egy ostoba személy sokkal több kérdést tud feltenni, mint amennyit egy bölcs válaszolni tud. S néha az is előfordul, hogy még a legnagyobb tekintély sem tudja a helyes választ. Említhetek egy példát ezzel kapcsolatban? Tudjátok a szent dolgok, szent figyelmet érdemelnek. Az odaadó gyakorlatok hosszú listáján, sokféle szolgálat javasolt – természetesen a Szent Név zengése, társulás a szentekkel, a templom látogatása, közösen részt venni a tanításokon, de ajánlott még a tehenek szolgálata, tisztelni a szent fákat és egy nagyon különleges növényt – a tulaszít. Tulaszí egy bokros növény, melyet, vrndának is neveznek. Szerintem már hallottátok ezt a nevet. Vrndá-vana; vana erdőt jelent és ez a vrndá a megtestesült odaadás, aki egy bokor formájában szállt alá. Nagyon szent. Vrndávanban dzsungelként nő – mert ez az odaadás és imádat helye.

Egyszer, amikor Indiában jártam, elmentem abba a könyvesboltba, ahonnan egy hosszú listát szerettem volna összeválogatni és nagyon sok időt töltöttem ott. Közben megszólított egy idős indiai úriember: „Ó, de jó, hogy eljött Indiába, hová szeretne ellátogatni?” Azt válaszoltam: „Nos, alapvetően Vrndávanba kell mennünk.” Erre ő:„ Vrndávan! Miért pont oda?! Menjetek inkább Kashiba, Benáreszbe – az a szanszkrit tudás fellegvára. Ha Vrndávanba mentek, ott csak odaadást találtok.” Erre azt feleltem: „Úgy van! Ezért kell Vrndávanba mennünk!” Mert Vrndá-vana az odaadás bokrainak erdeje – ez az, amit mi keresünk!

Tehát tulaszí egy nagyon szent „dolog”. Azt mondják Krsna nem fogadja el a felajánlást tulaszí levél nélkül. Ezért a pudzsári (templomi szolgálatot végző bhakta) feladatai között szerepel egy nagyon fontos mozzanat, hogy korán reggel kimegy a kertbe és összegyűjti a manydzsaríkat és a friss tulaszí leveleket a templomi imádathoz. Ez egy nagy titok! Természetesen nagyon hasznos és jótékony gyógynövényként is. De ne a gyakorlati felhasználására figyeljetek, hanem a tulaszí rejtélyes mivoltára. Akár a virágokat, akár a manydzsaríkat szeditek a tulaszíról, legyetek nagyon körültekintőek! Először kérjetek elnézést, amikor leszedtek egy levelet, utána pedig kérjétek az áldását és csak ezután távozzatok.

(folytatása következik)