Sharanagati

(Tírtha szvámí 2017.10.03-ai szófiai esti tanításából)

Mit is mondhatnánk, szerencsére szeretett Urunk erősebb, mint a mi ellenállásunk! Azt mondják, hogy Ő végtelenül kegyes, és ezt a végtelen kegyét számtalan módon gyakorolja a bhaktái felé. Mindenekelőtt emlékeztessük magunkat, hogy alkalmas jelöltjévé váljunk ennek a kegynek a befogadására. Tehát emlékezzünk ennek a lelki folyamatnak a fontosságára és szépségére.

Legutóbb azzal foglalkoztunk, hogy a meghódolás, a szolgálat és az odaadás, mind a hit, vagyis a shraddhá által valósul meg. Sokan a shraddhát bizonytalanságként értelmezik. Ha valamit nem ismerünk, akkor azt elhisszük – és ugye sokan ezt shraddhának hívják. Azonban ez egy halovány, nagyon gyatra meghatározása a hitnek. A shraddhá általában, teológiai értelemben azt a szilárd meggyőződést jelenti, hogy Isten szolgálatával minden egyéb kötelességünknek is eleget teszünk. Elméletileg ez így rendben van, és az elme számára lehet hogy kielégítő, de a szívnek nem igazán nyújt elégedettséget. Ez csak félig inspiráló magyarázat.

Mégis létezik a hitnek egy magasabb meghatározása, ami közelebb visz a lényeghez: a hit egy folyamatosan növekvő lelki boldogság és elégedettség érzés, mely az Isteni Pár, Rádhá és Góvinda találkozásának dicsőítéséből származik. Ez egy meglehetősen bonyolult definíció, de nézzük, mi itt a lényeg? Valamiféle találkozás vagy boldogság, esetleg valaminek a elnyerése? De hogy jönnek ezek össze? Úgy, hogy a  hit, egy folyamatosan növekvő boldogság. Nem egy bizonytalan hiedelem, hanem fokozódó boldogság. Ó, ez a definíció már közelít a lényeghez. Szeretnétek, ha ilyen lenne a hitetek? Igen! Én szeretném! Először is, gyarapszik; másodszor pedig – boldogsággal jár. Miből származik ez a boldogság? A forrása a ti odaadó tetteitek, így a lelki boldogság eredmény, nem pedig cél. Sokszor elkövetjük ezt a hibát, hogy azt gondoljuk ‘a boldogság az életünk célja és miközben hajszoljuk, sohasem érjük el. Mivel ez nem cél, hanem valaminek a következménye. Miből fakad a lélek elégedettsége? A dicsőítésből. Tehát, ha dicsőítünk, az nagyon pozitív, áldásos eredménnyel jár.

De mit is dicsőítsünk? A legnemesebb eszményt, a legszebb célt, amit érdemes dicsőíteni – ez pedig az isteni Szeretet: Rádhá, és az isteni Szépség: Góvinda találkozása. Szépség, szeretet, boldogság… – ugye ez a mi mantránk? Haré, Krisna, Ráma! Szeretet, szépség, boldogság! Ha sokat ismétlitek, akkor el fogjátok nyerni.

Tehát ez a hit; nem egy ködös hiedelem, hanem egy örökké növekvő belső, lelki elégedettség, ami az Isteni Pár találkozásának a dicsőítéséből fakadó eredmény. És ha meghódolásra, szolgálatra, odaadásra van szükségünk az életünkben – a shraddhán, a hiten, ezen a nagyon erőteljes eszközön keresztül, elnyerhetjük és beteljesíthetünk mindent.

(folytatása következik)