Sharanagati

Krsna-prijá kérdése: Könnyebb akkor szolgálatot végeznem, amikor látom a szolgálat tárgyát – például a templomban a bhakták vagy Gurudév, de otthon nehéz, mert nem látom a szolgálat tárgyát. Lehet, hogy az én látásommal van a baj?

Tírtha Mahárádzs: Várj csak egy percet! Krsna betölti az egész univerzumot! Csak a te otthonodat nem – vagy hogy gondolod? Ez meglepő.

De egyfelől igazad van, mert amikor imádatot végzünk, akkor intenzíven érezzük Urunk jelenlétét. Amikor látjuk a bhaktákat, látjuk, hogy odaadásuk a mesterük iránt határtalan. Amikor a mesterünket látjuk, látjuk, hogy az Isten iránti odaadása határtalan. Ez a parampará. És amikor az Urunkat, Krsnát látjuk, akkor látjuk, hogy teljesen átadta magát Rádháránínak. Ez egy nagyon dicsőséges parampará.

De mit csináljunk otthon, ami olyan mint a sivatag. Nincs Rádhá, nincs Krsna, nincs guru, nincsenek ott a vaisnavák, sem a templom, nincs múrti – semmi, csak a televízió, a figyelem fő fókusza, esti lecke. Persze, hogy frusztrált vagy. Hallgatod mindazt a butaságot, mely az egyszemű-guruból árad. El kell, hogy mondjam, hogy időről-időre ellenőrzöm. Az üzenet még mindig ugyan az: összetört, megölték, elrabolták, lebombázták, erőszak, és még az idő is rossz.

Ezért azt javasolják, hogy otthonunkat tegyük templommá. Akkor minden megváltozik, ha meginvitálod Krsna jelenlétét. Szép, ha állítunk egy oltárt az otthonunkban. Például egy szép képpel a templomi oltárról – akkor meginvitálod a templomot az otthonodba. És akkor imádhatod Maháprabhut ezen az oltáron keresztül. Mint ahogy minden keresztény otthonban van egy ikon vagy kereszt, vagy valami más – egy szimbólum, ami emlékeztet, hogy ez az otthon is Istenhez tartozik. És én is csak vendég vagyok. Ugyan így meglehet a kapcsolat. És amikor meginvitáljuk Isten jelenlétét az otthonunkba, állítunk egy oltárt, választunk egy múrtit vagy egy képet, elkezdjük a púdzsát, felajánlást, lámpást, füstölőt, imákat, akkor meglátjátok majd, hogy egy bizonyos lelki vibráció jelenik majd meg. És itt nem csak a hely átalakulásáról van szó – hogy bizonyos dolgokat teszel a polcra – olyan ez, mint amikor kinyitod az ablakot, és friss levegő áramlik az otthonodba. Ily módon, amikor állítunk egy oltárt, kinyitunk egy isteni ablakot, hogy az isteni energia áramoljon be az otthonunkba. És akkor érezni fogjátok az erőt. Látni fogod szolgálatod tárgyát.

Ez nagyon fontos. Mindenki állíthat egy házi oltárt. Nem szükséges venni, vagy begyűjteni valahonnan múrtikat, mert nem ez a módja. Imádatunk központja az ásramban van. És kapcsolatba léphetünk az ásrammal, ezen a privát imádaton, privát szolgálaton keresztül. Ez nagyon szép lenne. És ha tanulmányokat is folytatsz otthon, ha olvasod az írásokat, akkor is érzed majd a kapcsolatot. Mert éreznünk kell ezt a kapcsolatot – kapcsolatban állok Istennel, a guruval, a szolgálattal, a bhaktákkal. Szükségünk van erre az isteni társaságra. Így segíthetjük nőni a hitünket. És a nevek zengésével – ahogy nemrég beszéltünk róla – belépünk az isteni nevek rezgés síkjára. Ez is segít minket.