Sharanagati

Szárvabhauma kérdése: Mahárádzs azt mondtad, hogy egy szannjászínak Rádhá nevét kell hallgatnia, máskülönben bajban van. A Srímad Bhágavatamban azonban Sukadév Gószvámí kifejezetten kerüli Nevének említését, habár ő egy szannjászí. Mondanál erről valamit?

Szvámí Tírtha: Ha Sukadév Gószvámí közvetlenül említette volna Srímatí Rádhárání nevét, bajban lett volna. Mivel ő egy önmegvalósult szent. És nem válhatsz önmegvalósult szentté, anélkül, hogy tesztelnéd magad. Teszteltétek már valaha önmagatokat? „Mi történik ha túldzsapázom magam?” Ezt ki kell próbálnotok. És Sukadév tesztelte ezt. Tudta, hogy bármikor kimondja Srímatí Rádhárání nevét, két hétre eszméletét veszti. De mi volt a kötelessége? Hogy Paríksitet tanítsa, és csak egy hetük volt, mivel Paríksit arra rendeltetett, hogy egy hét múlva meghaljon. Gondoljatok csak bele, ha a leckeadó az első nap elájul két hétre! Mit tett volna Paríksit? Hogy haljon meg? Tanítás nélkül? Kontrollálnia kellett tehát magát. És azt javaslom, teszteljétek magatokat. Ha Rádhárání nevét említve két hétre eszméleted veszíted, akkor légy óvatos, mert a családodnak szüksége van rád. Nagyon óvatosnak kell lenned ezzel.

És azt is elmondhatom, hogy az Isteni Pár imádata ezen a speciális módon, olyan mint egy rejtett tanítás. Habár Rádhá és Krsna találkozása és líláik az egész univerzum közepe. Ahogy a Brahma Szamhitá említi, hogy a kozmikus lótusz közepén, a porzószálon, az abszolút középpontban, Rádhé-Sjám együtt táncol. Habár ott van, mégis titok. A Srímad Bhágavatam utal erre a titokra, azonban nagyon tartózkodó a témával kapcsolatban. Hol található a Bhágavatam esszenciája?

Szárvabhauma: A tízedik énekben.

Szvámí Tírtha: Igen. Valójában ez a raszikus válasz. A tattvikus válasz az, hogy a csatur-sloki-ban, a második ének négy fő versében. De ez a filozófiai esszencia, a raszikus esszencia a tízedik énekben található. És még csak nem is az egész tízedik énekben, hanem csak öt fejezetben. És még ebben az öt fejezetben sincs Srímatí Rádhárání neve közvetlenül megemlítve. Rejtett formában megtalálhatjátok – árádhanam, mint a szolgáló hangulat – de nincs speciálisan, direktben megemlítve. Vagy a „gópik legkiválóbbja”, vagy ehhez hasonló, de nincs direkt említés.

Mondhatjuk, hogy ezeket a titkos utalásokat fejtik ki később az ácsárják. Ezért azt mondják, hogy a Védák úgy instruálnak, mint egy szigorú és erős apa. A puránák mint egy szerető anya, az ácsárják mondanivalója pedig olyan, mint egy szeretőé. A tanítás különböző szintjeit képviselik. A Védáknak, az eredeti sruti-nak, osztályozniuk kell a tattvát. Aztán a puránáknak el kell magyarázniuk azt, és át kell adniuk az isteni tudást a jelen kornak, majd az ácsárják kiássák, és felszínre hozzák a valódi eszenciát. Ezért milliószor hallottuk, hogy a guru szava az élő Véda. Ezért – mert ő képes aktiválni a tudásod. Az információt összegyűjthetjük, de az csak hol tudás, ha nem aktiválja egy szádhu. Ezért a Bhágavad-gítá azt javasolja: „tad viddhi pranipáténa pariprasnéna szévajá upadéksjanti té gjánam gjáninasz tattva-darsinah”[1]   Tattva-darsinah – akik már látták az igazságot, ők tudnak segíteni neked. De valójában ez egy nagyon mély és rejtett vers, mert a “tat”-al kezdődik. Tat-viddhi – „azt” ismerned kell, ezzel a bizonyos módszerrel, majd menj a szentekhez, ők aktiválják a tudásod. Mert ezt a verset nem értheted meg az előző nélkül, amely leírja az isteni tudást, az isteni igazságot. És ezért mondja ez a vers: tat – „azt a tudást így közelítsd meg, majd menj egy mesterhez, és engedd, hogy aktiválja a tudásod”. Ezért azt mondják, hogy guru-bhakti nélkül nincs Krsna-bhakti. Anélkül, hogy elé járulnánk, meditálnánk rajta, és szolgálnánk a lelki tanítómestert, hogyan érhetnénk el az isteni kapcsolatot?

És ez nem valami trükk, vagy hasonló, amivel azoknak a figyelmét próbálod felhívni, akiknek még nincs lelki tanítómesterük. Ez az igazság. Azért említem ezt, mert sokan használják ezt, csak arról prédikálnak, hogy csatlakozz a lelki tanítómesterhez. De nem mondják el, hogy miért. Miért szükséges ez? És ha valakinek nincs, vagy még nem találta meg az inspirációját, akkor nagyon rosszul fogja érezni magát: „Valami hiányzik.” De így nem szép. A filozófia nem mások ingerlésére való, a filozófia arra való, hogy segítsünk másokat eljutni a fényre.

De Sukadév józan személy volt, és tudta mi a szolgálata. És annak érdekében, hogy elvégezze a szolgálatát, még arra is kész volt, hogy szeretett meditációját feladja. Itt elmondhatjuk azt, hogy a kötelesség felette áll az „érzéseimnek”. Ez a szolgálat dicsősége. A szolgálatért fel kel áldoznunk magunkat. Szeretnéd legmélyebb meditációdat élvezni, a nektár nem csöpög a torkodon keresztül, hanem szét kell osztanod azt. Ha meg akarod őrizni a nektárt, nem fog menni, szét kell osztanod. Ez az áldozat. Ez azonban egy szépséges áldozat, szeretetteljes és boldog áldozat. És ha adsz, te is el leszel látva.

1. Bhagavad-gítá, 4.34