Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.05.11-i délelőtti szófiai tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Tény azonban, hogy ezek az ártatlan emberek, akik fizetség nélkül viszik gyaloghintódat, szenvednek e miatt az igazságtalanság miatt. Helyzetük rendkívül sajnálatraméltó, mert rákényszeríted őket, hogy a gyaloghintódat hordozzák. Ez bizonyítja, hogy kegyetlen és rosszindulatú vagy, ám áltekintélyed miatt mégis azt gondoltad, hogy védelmezed alattvalóidat. Ez nevetséges! Olyan ostoba vagy, hogy a nagy tudásúak körében biztosan nem csodálnának, mint kiváló személyiséget.”[1]

Úgy hangzik, mint egy forradalmi felhívás. ‘Vesszen a király! Legyen demokrácia, ahol nincs kizsákmányolás!’ Kedveseim, sajnálom, de ez nem a 20. század, mivel a történet még nem ér véget ennél az ‘egyenlőséget mindenkinek’ felszólításnál – nem! Ez a vers a szentek és a bölcsek társaságával végződik. Tehát bármiféle anyagi szintű szembenállás vagy félreértés van – az kalpákon keresztül folytatódik. Ez nem az adott friss, napi politikai helyzet; ezek a nézeteltérések már kalpák óta zajlanak. Ám az igazság nem szavazás kérdése, véleményetektől függetlenül létezik. A harmóniára való rátalálás – nem az egyik vagy másik oldal elfogadását jelenti, hanem egy magasabb szintézisre való emelkedést. Ha már bölcsebbek vagytok, ha emelkedettebb a tudatotok, nagyon könnyen megtaláljátok az igazsághoz vezető utat, melyhez olyan személyekre van szükség, akik be is járják azt. Olykor azt gondolhatjátok, hogy ti választjátok az utat, mégis jobb, ha azt mondjuk, hogy az út hív bennünket.

Viszont ismerős az érzés, amikor fizetség nélkül viszitek a gyaloghintót? Végzitek a munkátokat és nem jár érte fizetség. Előfordul és szenvedéssel jár ez az igazságtalanság. Viszont kedveseim, létezik-e igazságtalanság egy igazságos karmikus helyzetben? Feltehetőleg nem. Minden okkal történik. Bizonyos okból és valamiért; miért történik velünk és mi a célja? Meglehet ma nekem kell fizetség nélkül vinnem a gyaloghintót, de ki tudja, talán király voltam korábban, aki élvezte, hogy gyaloghintón járhat. Tehát sohasem tudhatjuk, hogyan volt ezelőtt és végképp nem akarok olyan forradalmi eszmék prédikátora lenni, mint: ‘Ti is lehettek királyok!’, mert az nem segít a helyzeten. Ma szenvedünk, de ha megváltoztatjuk az adott rendszert, akkor majd élvezői is lehetünk – ugyan már, ennek semmi értelme. Ez csak egy újabb falat az anyagvilág illúziójából – egy anyagi betegséget egy másikkal akarunk meggyógyítani, az értelmetlen.

Tehát semmi sem igazságtalan, még a felszabadulás is a jószerencsén múlik, mely más szóval az Isteni kegyelem. Azt hiszem, most már jobban készen álltok arra, hogy ellfogadjátok az igazságot.

(folytatása következik)

[1] Bhágavata-purána 5.12.7.