Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Tírtha szvámí 2017.10.02-i szófiai esti tanításából)

(az előző hétfői tanítás folytatása)

Krisna-prijá kérdése: Amikor a vízről, a tejről és a tilakról szóló történetet mesélted, említetted, hogy a guru dühös volt. Azt szeretném megkérdezni, hogy valójában mikor dühös a guru? Olykor a tanítvány nagyon súlyos hibát követ el és azt gondolja, hogy majd megharagszik rá a mestere, de ő mégsem lesz dühös. Tehát honnan tudjuk, hogy a tanítómester haragos?

Tírtha szvámí: Hm, próbáljatok mindent megtenni, hogy ne legyen dühös Rátok!

Általában azt mondják, hogy mindaddig, amíg a tanítómester kiabál velünk, addig van némi reményünk. Viszont, amikor azt mondja: „Nagyon szép, nagyon jó..”, akkor elvesztünk! Gurudév ezt is nagyon ügyesen alkalmazta. Az egyik kedves hittestvérem mindig felemlegeti azokat a történeteket, amikor Gurudév kiabált vele. Az ilyen tanítások alkalmával úgy éreztük, teljesen megsemmisülünk. De ez a hittestvérem azt mondta, hogy amikor ezek történtek, akkor mindig Gurudév szemét figyelte, és bár kiabált, a szeme közben végig mosolygott. Én sajnos nem láttam ezt a mosoly…

De tudjátok, minden tanítómester más; más temperamentum, más karakter. Egy nagyon kedves barátom említette, hogy a tanítómesterét Chili Mahárádzsnak hívták. Chili- mert olyan csípős volt, mint a chili. A Mahárádzs azt jelenti ‘édes, mint a laddu’, de Chili Mahárádzs arról volt ismert, hogy hamar dühbe gurult.

Nagyon különleges személy volt; egyszer láttam, hogyan fogadta a Vjászapúdzsá felajánlásokat. Sok tanítvány gyűlt össze különböző országokból, körülbelül kétszáz bhakta ünnepelt együtt. Nagyon lelkes kírtan volt: táncoltak, ugráltak a bhakták örömükben, szóltak a mrdangák… Ez a kírtan annyira eksztatikus volt, hogy  még a rendőrség is csatlakozott, de Chili Mahárádzs rezdületlen arccal ült – semmi reakció, egyáltalán semmi. Aztán a bátrak, a nagy prédikátorok, a szannjászík és az elöljáró tanítványok elkezdték hódolatukat ajánlani neki, ő pedig még csak fel sem nézett. A sarokból szemléltem az eseményeket. Majd végül egy fiatal mátádzsí közeledett remegve a mesteréhez, fel sem emelve tekintetét, csak mestere lótuszlábait nézte. Viszont Chili Mahárádzs arca ekkor megváltozott és nagyon szeretetteljes szemekkel, széles mosollyal fogadta őt.

Mi az, amit itt igazán elfogadott a mester? A nagy neveket vagy az alázatos felajánlásokat? Ez egy igazi Bhágavatam lecke volt, nem szavakkal, hanem tettekkel magyarázva. Hogyan nyerhetjük el egy igazi bhakta figyelmét? Nem egy rangos pozíció elérésével, sokkal inkább egy szerény felajánlással. Ez teljesen egyértelmű volt.

Ha megpróbálunk megsérteni egy tiszta bhaktát, nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen ő nem veszi majd sértésnek azt. Nagyon nehéz feladatunk lesz, ha mégis erre vállalkozunk. Viszont, ha egy tiszta bhakta előtt megsértetek egy másik tiszta bhaktát, az is nagyon nehéz helyzet lesz, mert akkor biztosan meg fog büntetni titeket. Értitek?

Ez is egy meghatározó alapelvünk kell, hogy legyen. Ha valaki megsért titeket, ne is foglalkozzatok vele, vegyétek úgy, mint egy karmikus visszahatást, melyet most ily módon kifizettetek. De, ha valaki megsérti, veszélyezteti a tanításokat, a tradíciót vagy egy bhaktát- az nem túl áldásos, tehát próbáljátok elkerülni, vagy megmenteni az adott helyzetet.

 

 (folytatása következik)



Leave a Reply