Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.08.15-i ludastói esti tanításából)

Most a bhakta élet erőfeszítéseinek gyönyörű gyümölcseit ünnepeljük.

A bhakta élet – ahogyan azt a tanítómestereinktől megtanultuk, az nem csupán egy személyes  meditáció vagy egy passzív gyakorlat, hanem egy aktív, tevőleges, odaadó szolgálat. Nyerjük, kapjuk valahonnan az áldást, záporozik ránk az inspiráció és erre válaszképpen egy bhakta aktívan tevékenykedik. Hosszú ideig az inspiráció vagy az ösztönzés arra, hogy cselekedjünk felülről jön, a lelki vezetőinktől, tanítóinktól, majd egyszer csak elkezd máshonnan érkezni, azoktól, akik utánunk jönnek. De ez nem azt jelenti, hogy ez az inspiráció ne felülről szállna alá, hanem, hogy másokon keresztül szólít meg bennünket Krisna, hív a szolgálatra.

Gurudévnek volt egy néhány álma, olyanok is, amelyek megvalósultak és persze olyanok is, amelyek nem. Még nem! Nagyon bízom abban hogy Ludastó és most már ez a Holdmajor  is az ő egyik titkos álma volt. Beszéltünk már korábban arról, hogy a kedvező környezetnek és feltételeknek a megteremtése mennyire fontos a lelki életben, és úgy gondolom, hogy Ludastó hihetetlenül kedvező feltételeket biztosít az odaadó szolgálat gyakorlásához. Ez a hely – bizonyos értelemben egy fizikai lokáció – még a Google maps-en is megtalálható, de a lényege, az láthatatlan, mert az ti vagytok és sokszor csak megnyilvánulatlan formában vagytok jelen.

Hány éve is vagyunk itt Ludastón – 13, 14 – lassan 15 esztendeje, és ennek az épületnek a felújítása pedig négy éve kezdődött. Ez egy hosszú idő, a gyerekek felnőnek 15 év alatt. Gondolhatnánk, hogy ez az épület kőből, vályogtéglából, nádból, fából épült, de már a kezdet kezdetén elhatároztuk, hogy ez az épület szeretetből fog épülni. Szeretnem a legmélyebb köszönetemet kifejezni, mindannyiótok felé, akik segítettétek ezt az álmot, ezt a  tervet megvalósulni. Hadd ne említsek neveket, mert úgyis tudja mindenki, hogy kikre gondolunk, azokra is, akik a távolból, láthatatlan módon adományaikkal segítették ezt a vállalkozást és azoknak is, akik tevőlegesen, mint például a bolgár testvéreink is, a legnagyobb hőségben helytállva mozdították elő az építkezést. Köszönöm, azoknak is, akik helyben minden tőlük telhetőt, sőt egy kicsit többet is megtettek ennek érdekében. Ez egy nagyon dicsőséges dolog, az imádat helyét létrehozni és azokat szolgálni, akik itt lelki épüléshez juthatnak. Nagyon bízom benne – minket is nagyon meglepett ez a virágeső, ami itt hullott – hogy Góvindáéknak is meglepetés volt. Ahogy számoltam, legalább ezer szirom – legalább millió szirom  aláhullott, és hadd kívánjam azt, hogy ezer annyi áldás szálljon mindannyiótokra, hogy erősödjetek az odaadó szolgálatban, sikeresek legyetek az isteni akarat és az isteni szeretet művének az szolgálatában.

Hadd legyen ez a Holdmajor egy ilyen kis ékszerdoboz, amit felajánlunk az Úr Góvindának a születésnapja alkalmából. Nos, némi idő, egy kis erőfeszítés, de ennek a dobozkának az igazi kincse, a benne rejlő drágakövek, a fekete és fehér igazgyöngyök, azok ti vagytok. Ezennel a Holdmajort átadottnak nyilvánítom – mely Rádhá-Góvinda, a mi helyi Girirádzsunk, a parampará, mindannyiótok és a jövő nemzedék szolgálatában is áll, aki majdan itt fognak tanulni és szolgálatot végezni. Kívánom nekik, hogy majd folytassák tovább ezt a küldetést!