Sharanagati

Rámvidzsáj kérdése: A kérdésem az lenne, hogy: láthatjuk, hogy sok olyan ember van, aki kész elfogadni a bhaktit, mint eszményt az életében, beleértve magamat is. Hiszünk benne, hogy ez a legjobb dolog, amit tehetünk, a legjobb módja annak, hogyan éljük az életünket. Mégis néha nagy nehézségekbe ütközünk, amikor át szeretnénk ültetni a gyakorlatba, amikor az eszményeinket a gyakorlati életbe szeretnénk átvinni. Mi az oka ennek?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ez a különbség az elmélet és a gyakorlat között. Mert elméletileg beleegyezünk: „Igen, ez a bhakti-jóga a legjobb, csodálatos, a leghatásosabb és minden! De nem nekem.” Így van? Mégis nézzük meg a kérdést pozitív szempontból: hogyan ültessük át az elméletet a gyakorlatba? Mert azt hiszem mind egyet értünk abban, hogy dolgozzunk, éljünk és lélegezzünk az isteni egységért és az isteni Szépség és Szeretet találkozásáért a szívünkben – mondjatok valami magasztosabbat, bármit, ami magasabb ennél! Ha tudtok valami magasabbat mondani, követni fogom! Azonnal meghódolok előttetek. Ha nem, akkor itt az idő, hogy meghódoljunk ennek az eszménynek.

És mind megpróbáljuk azt az elméletet átültetni a gyakorlatba, több-kevesebb sikerrel. Ez is egy folyamat. És ahogyan a természetben nagyon lassan működnek a dolgok, egy fél évet, vagy éveket is kell várni, amíg gyümölcs terem egy fán… Elveted a magot, a földbe teszed és öntöznöd kell, évekig kell gondoskodnod róla és aztán, némi idő elteltével talán lesz néhány gyümölcs, először éretlen gyümölcsök. Lehet, hogy savanyú, lehet, hogy zöld, de az enyém! Ezért édes.

De csak folytasd a kertészkedést. Következő tavasszal megnézed az almafákat – hány száz és millió virágot találsz majd rajtuk! Csak néhány hoz majd igazi gyümölcsöt. A virágok mind az életet szolgálják, mégis nagyon kevés hoz majd igazi gyümölcsöt. És a legjobb gyümölcsök a tetején találhatóak, mindig a napfényben. Néhány gyümölcs a fa alatt van, mások még az ágakon kapaszkodnak, de belül már megrohadtak. Ne törődj vele, csak ápold a kerted; megtalálod majd, learatod majd a termést.

Ugyan így, még ha nem is vagyunk teljesen sikeresek az elmélet gyakorlatba ültetésében, folytassuk. Eljön az idő. Ha énekelünk néha, ezek a melódiák, ezek a harmóniák hatással lesznek a szívünkre. Hatást gyakorolnak a látásmódunkra is.

És amíg kis problémáid vannak, az azt jelenti, hogy nincsenek igazi problémáid. Mert az igazi bajban azonnal felismered az igazi barátokat. Amíg tehát harcoltok, annyi sok időtök van, hogy azzal vesztegetitek, hogy egymással veszekedtek, biztonságban érzem magam.

A kultiválás időbe kerül, ezért kultiváljuk a gyakorlatainkat; de később ez már látásmóddá válik, második természetünkké – vagy az elsővé. És ezt hívják sikernek.

Rámvidzsáj: Gurudév, megtennéd, hogy magyarázatot fűzöl a híres keresztény mondáshoz „A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve”?
Tírtha Mahárádzs: Van egy másik híres keresztény mondás: „Még az ördög is a Bibliát idézi.” Idézzem hát a sásztrákat a jó szándékról?

Rámvidzsáj: Inkább elmondanád ennek a keresztény mondásnak a jelentését?

Tírtha Mahárádzs: Nos, ez az odaadás intelligencia nélkül. Például a guru azt mondja: „Gondozd a kertünket. Ki tudnád gazolni a kertet?” és így válaszolsz: „Igen, Gurudév!” kiszaladsz a kertbe és kihúzod az össze növényt, amit oly nagy gonddal ültetett. Az odaadás tehát megvan, és a kertben nincs többé semmi!

Pusztító odaadás! Aztán visszamész az ásramba és azt mondod: „Gurudév, megcsináltam. Minden kész.” Ilyen az intelligencia nélküli odaadás. Ezért azt mondhatjuk: kérdezz, mielőtt cselekszel. Ezért néhány ásramban az a belső szabály: ha elrontasz valamit – cseréld ki/javítsd meg; ha nem tudod – kérdezz; ha valamit elveszel – tedd vissza. Nagyon egyszerű-

Dani kérdése: Azt mondtad, hogy ha nem tudunk valamit, kérdezzünk. De igazi probléma nem azokkal a dolgokkal van, amit nem tudunk, hanem amikről nem tudjuk, hogy nem tudunk róla. Hogyan kérdezzünk ezekről, ha nem tudjuk, hogy nem tudunk róluk?

Tírtha Mahárádzs: Ez az igazi intelligencia. Nagyon fontos. Mert, tudod, az újoncok legtöbbje, és az egyszerű gondolkodásúak legtöbbje nem tudnak róla, hogy mit nem tudnak. Egyszer a dalai láma leckét tartott – nyilvános lecke, óriási terem, több ezer ember. És egy fiatalember azt mondta: „Lenne egy megjegyzésem.” És azt válaszolták: „Először a lecke, és a végén talán elmondhatod ha lesz kérdésed vagy észrevételed.” De nagyon rámenős volt és így szólt: „Nem, nem, nem!” és belekezdett: „Nos, már három éve tanulmányozom a buddhizmust, és van benne néhány hiba!” Nem tudták megállítani, hogy elmondja butuska észrevételeit. Nagyon udvariatlan! Az etikettel sem volt tisztában! Már három éve tanulmányozod a buddhizmust!? És azt mondod a legmagasabb tekintélynek: „Van benne néhány hiba.” Ez meg mi?! Ugyan már, először végy leckét az alázatosságból. Néha a tanulatlan emberek azt hiszik, hogy rendelkeznek a tudással, és majd ők kijavítják. Ismernünk kell a korlátainkat.

Az intelligencia azt jelenti, hogy eléred a céljaid.