Sharanagati

Kérdés: Gurudzsí, a Mahábháratában Krsna arra kérte Ardzsunát, hogy ölje meg a Kauravákat és nyerje meg a háborút, mert ha megnyeri a háborút, az az igazság győzelmét jelenti. Jelen estben, amikor még az állatok megölése is tiltott, egy ember megölése szintén nagyon rossznak tekinthető. Adott egy szituáció, ott egy nagyon jó ember, tisztességesen éli az életét. Vannak céljai. És azok a rossz emberek megpróbálják megfélemlíteni, hogy ne kövesse a céljait. A legtöbb esetben, a legtöbb jó ember visszafordul; nem érik el a céljaikat, mert félnek harcolni – semmiféle harcba, semmi féle erőszakba nem akarnak belemerülni. Ha tehát a jó ember elhatározza: „Nem, harcolni fogok velük”, a törvények nem fogják támogatni, mert a törvények mindig a rossz emberek háta mögött állnak. Ha a jó ember úgy dönt: „Harcolni fogok, megölöm ezeket az embereket.” Jó dolog úgy dönteni, hogy jót teszünk a társadalomnak, és ezért cselekszünk jót? Mert azt tekintjük jó embernek, aki nem harcol. És jelen esetben azt gondolom az emberek 99.9%-a tétlenül ül, nem harcolnak. Sok jó embert láttam, aki ebben a helyzetben úgy döntött, hogy nem harcol. Azt gondolják: „Jó ember vagyok, nem harcolok, mert jó ember vagyok. Ő pedig rossz ember, hadd tegyen, amit akar.” Ily módon azon emberek száma, akik rosszul cselekszenek növekszik, mert a jó emberek nem szegülnek szembe velük… Mi a helyzet tehát a jó emberekkel? Harcolniuk kéne?

Tírtha Mahárádzs: Nagyon jó kérdés. És amikor azt mondtad, hogy a jó emberek tétlenül ülnek a rosszak pedig aktívak, igazából ez alapján tudjuk megítélni, hogy mi micsoda. Mert úgy mondják a jó tétlen a rossz pedig aktív. Ne feledjétek, hogy kali-juga van, ez a rossz erők aktivitásának ideje. A szatja-jugában a jó az aktív és a rossz a passzív. Mer az egy újabb fordulat korszaka. Néha az által őrzöd meg az értékeket, hogy elrejted azokat. Mert ha egyedül harcolsz ez ellen a korrupt rendszer ellen, ami körülvesz minket, könnyen elbánnak veled. Ez a szannjászík útja, a szvámíké – kívülről támadni a rendszert. Az intelligensek azonban az ügynökök, a rendszeren belül, belülről rontják meg a korrupt rendszert. Ha tehát intelligensek vagyunk, mindkét módszert alkalmaznunk kell. Nyílt támadás kívülről; de az erődben mindenki nevetni fog: „Hah! Mit akarsz ezekkel a jelentéktelen szavakkal?! Ki vagy te?! A faluból jöttél, a kolostorból, mi tudsz te? Nem tudsz te semmit, mi azonban mindent tudunk és erősek vagyunk, te csak egy jelentéktelen kívülálló vagy!” Ezért egy igazi szannjászínak jó stratégának kell lennie. Prédikál, nincstelen koldusként érkezik, bekopog az erőd ajtaján és beengedik: „Oh, egy koldus, adjatok neki valamit…” De elkezd beszélni a piacon. És hamarosan győz. Ha tehát nem elég az erőd, akkor használd az eszedet. Buddhi-jóga, használd az intelligenciádat, hogy elérd a céljaid.

És valószínűleg ismeritek Csánakja Pandit történetét, amikor cukornád-szirupot kezdett önteni egy fűcsomó gyökeréhez. Aztán jött Csandragupta és így szólt: „Szvámídzsí, mit csinálsz? Miért öntöd ezt az édes szirupot egy fűcsomóra?” Így válaszolt: „Olyan éles volt ez a fű, hogy felsértette a lábam. Meg akarom hát torolni. És tudod, hogy a hangyák nagyon szertik a cukrot. Ha tehát ráöntöm az édes szirupot a fűre, a hangyák ellepik a gyökereit és megeszik azokat. Ily módon elérem a célomat. A fűnek vége.” Csandragupta azonnal így szólt: „Te vagy az én emberem! Menjünk együtt.” És mi volt a következmény? A legnagyobb hatalom Észak Indiában a Kr. e. korai második vagy harmadik században. Ilyen az elme és a hatalom találkozása, értelem és erős kar együtt.

Ha tehát véget akarsz vetni a rossz erőknek a világban, jobb ha használod az intelligenciádat. Mert az erő által számunkra ez egy vesztes játék. Ahogy említetted minden törvény, minden hatalom, minden pénz, a többség mind a másik oldalon áll. De a prédikálás ereje a mi oldalunkon áll! Habár a másik oldal is megpróbálja képezni magát, például ott van a televízió, az egy-szemű guru, minden este leckét tart és mindenki imádja, minden egyes szóra, ami ebből a forrásból érkezik, úgy tekintenek, mint a Védákra. De állítsátok meg ezt az egy-szemű gurut az életetekben. Keressetek egy két-szeműt.

Jobb nem ölni. Mert Krsna egy pillanat alatt képes végezni a démonokkal, az idő pedig véget vet a negatív irányzatoknak. Türelmesnek kell tehát lennünk, hogy megláthassuk a történet végét. De igazad van, el kell döntenünk a kérdéseket és cselekedeteinket természetünk szerint. És ha adott egy nehéz vagy erőszakos helyzet, az egyén testének két részét használhatja: a lábakat vagy a kezeket. Ha ksatrija típus vagy, használhatod a kezeidet. Ha brahmin típus vagy, használhatod a lábaidat – nem arra, hogy magasra rúgj, hanem arra, hogy elszaladj. Mert ha egy brahmin elmenekül egy ilyen helyzetből, számára ez nem gond. Ha azonban ksatrija vagy, használd a karod. Ha egy harcos elmenekül egy ilyen helyzetből, az úgy hívják, hogy gyáva. És ez a pszichológiai játék, amit Krsna Ardzsunával űz. Mert Ardzsuna el akart menekülni, így van? „Nem harcolok! Nem érdekel a háború megnyerése, nem akarok harcolni, nem akarok ölni!” De aztán Krsna elkezdett hatást gyakorolni rá: „Hé, az emberek azt fogják mondani, hogy gyáva vagy. Egy harcos számára nincs nagyobb szégyen mintha »gyávának« hívják. Nagyszerű harcos vagy! Családod ékessége, a legjobb íjász!” Ily módon befolyásolja Krsna Ardzsunát, hogy fogadja el az útmutatást.

Mégis azt mondanám, hogy meg kell próbálnunk elkerülni az erőszakot, amennyire csak lehetséges. És nem az ölésről beszélek, mert az elég egyértelmű, hogy az el kell kerülnünk; hanem a kisebb vagy rejtettebb formáiról az erőszaknak, amiket szintén el kell kerülnünk. Mert ahol harc van, ott nincs gópí-bháva. A harc legtöbb esetben az egók harcát jelenti.

Kérdés: De Gurudzsí, a jóság legyőzetett…

Tírtha Mahárádzs: Nem! „Hirdesd bátran: Az én hívem nem vész el soha!” [1] Sosem veszünk el. Egyet értek azzal, hogy harcolnunk kell az igazságért. Mégis okosnak kell lennünk.

Néha hátra kell lépnünk, hogy erőt gyűjtsünk az előrelépéshez. Mindig tendenciákban, távlatokban gondolkozzatok. Akkor képesek lesztek meglátni az igazságot. De ahhoz, hogy ellensúlyozzuk a jelen kor tendenciáit, egyesítenünk kell erőinket. Mert a külső tendenciák nagyon erősek. Ez a korszak nem kedvez a lelki gyakorlatoknak. Mégsem kell emiatt elkeserednünk, hanem találjuk meg a módját, hogy gyakorolhassuk: először segíts magadon és aztán másokon. És tudjátok a jóga gyakorlásának Kelet Európában a kommunizmusban volt egy különleges íze. Szóval van némi fogalmunk arról, hogy hogyan találjuk meg a módját nehéz politikai helyzetben vagy elnyomás alatt annak, hogy tovább folytassuk a gyakorlatainkat és eredményesek legyünk abban, hogy úgymond eljussunk az emberekhez.

Mégis bármi történjen is, meg kell látnunk mögötte az isteni elrendezést. Még a lealacsonyodás is segít meglátni vagy felismerni a jót. Amíg fizeted a számlákat nagyon sok barátod lesz. Bajban ismerszik meg az igazi barát. De a nehéz helyzetekben fogod meglátni, hogy ki kicsoda. Jó tehát a nehézség? Igen, nagyon jó. Néhány illúzióval kevesebb. És egy lépéssel közelebb az igazsághoz.