Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2016. 08. 24-i ludastói reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

„Egy napon, amikor az áldozati tűz meggyújtásával befejezték reggeli kötelességeiket, a nagy szentek tiszteletbeli ülőhelyet ajánlottak fel Sríla Szúta Gószvámínak, és mélységes tisztelettel tudakozódni kezdtek tőle”.[1]

A szentek nagyon alázatos és emelkedett módon kezdtek tudakozódni. Hallgassunk meg egy részletet Sríla Prabhupád magyarázatából: „A Bhágavatam hallgatói tehetnek fel kérdéseket a beszélőnek, hogy feltáruljon előttük a Bhágavatam tiszta jelentése, de ezt sohasem szabad kihívó szellemben tenni. Az embernek úgy kell előadnia kérdését, hogy tiszteletet tanúsít mind a beszélővel, mind a témával szemben. A Bhagavad-gítá szintén ezt ajánlja: az embernek alázatos hallgatás útján, a megfelelő forrásból kell elsajátítania a transzcendentális tudást. Éppen ezért a szentek nagy tisztelettel szólították meg Szúta Gószvámít.”

Sríla Prabhupád itt leírja közösségi életünk egyik alapszabályát, mely a kommunikációnkra vonatkozik. „A tudakozódásnak mind a beszélő, mind a téma iránt nagy tiszteleten kell alapulnia.” A mi köreinkben a kommunikációt illetően három engedmény (jogok, melyekre lehetőség van) és három követelmény érvényesül. Elmondanám először a három engedményt: nyílt kommunikáció, nincsenek tabuk és bármiről lehet beszélni. Azonban a jogokat csak úgy gyakorolhatjátok, ha betartjátok a követelményeket is! Nézzük meg a három követelményt is a kommunikációt illetően: az első, melyet Sríla Prabhupád említett itt – az előírt tiszteletteljes hozzáállás a másik fél és a tárgyalt téma iránt; nem kérdezünk pusztán a kérdés kedvéért és készen kell állni a válasz elfogadására. Egyetértetek ezekkel a szabályokkal? „Igen!” Köszönöm! Ez esetben nem lesznek problémáitok, bármi is ér benneteket személy szerint a misszióban, mindig le tudjátok majd győzni a nehézségeket.

Jasódá kérdése: Előfordult olyan eset az ásramban, amikor valaki elég nyilvánvalóan tiszteletlen volt a lecketartóval szemben. Mi a teendő ilyen esetben? Ragaszkodjon az előadó ahhoz, hogy tiszteljék vagy pedig azon dolgozzon, hogy elnyerje a tiszteletet?

Szvámí Tírtha: Nos, ha harcolnunk kell a tiszteletért, az már eleve rossz. Erről ennyit. Viszont keményen kell dolgozni azon, hogy valami magasabbnak a közvetlen képviselői lehessünk. Szerencsére az ásram ehhez egy nagyon békés és védett környezetet biztosít. Mivel, ha az előadó nem harcol a maga igazáért, akkor majd a többiek fogják megvédeni, mert azt is meg kell tanítanunk az embereknek, hogy a megfelelő módja a tudakozódásnak nem a provokatív kérdezősködés. Hiszen ebben az esetben nem állunk készen a válasz elfogadására.

Azonban tudjátok, hogy prédikálás közben néha nagyon vicces momentumokkal találkozunk. Az ilyen kihívásokkal teli pillanatok mindig nagyon hasznosak az alázat gyakorlásához. Szóval nem igazán látom, hogy ez nagy probléma lenne. Például képzeljétek csak el, amikor Gaurakisóra dász bábádzsí egyszer meglátogatott egy templomot, ahol éppen nagy lakomát tartottak. Ő teljesen független, aszketikus életet élt. Tehát a bhakták megkínálták praszádammal és egy ifjú brahmacsárí így szólt hozzá: „Ó Bábádzsí Mahárádzs csak az ingyen csapátiért jött!” Erre azonnal rávágta: „Igen! Igazad van! Végre valaki megértette milyen is vagyok valójában!”

Tehát az ilyen kihívások kitűnő lehetőséget adnak az alázat gyakorlására. Ez a történet nem Gaurakisóra dász bábádzsí Mahárádzs problémájáról szól, hanem az ifjú brahmacsáríéról. Azonban, ha meghalljátok, hogy valaki a ti Bábádzsítokat kritizálja, azonnal vessetek véget annak!

[1] Srímad Bhágavatam 1.1.5.