Sharanagati

 

Sríla Bhakti Vallabh Tírtha Mahárádzs azt mondja, hogy: „A Haré Krsna mantrát zengeni olyan, mintha egy meghívót helyeznénk az ajtónkra: „Kérlek, kedves Uram, jöjj el! Várok Rád!” S mikor Ő be szeretne lépni, bezárod az ajtót? Vagy nem készítesz tutmanikot[1]? Ha meghívod az Urat, állj készen rá, hogy eljön. A vendégek fogadása összetett feladat. Ez nem csupán arról szól, hogy kirakod a transzparenst, hanem az a lényeg, hogy ne zárd be az ajtókat. Ezért, ha lelki gyakorlatainkat végezzük, ezt a hangulatot kell kifejlesztenünk. Noha, tanulmányaink, neveltetésünk, fizikai tapasztalataink során hozzászoktunk, hogy mindenre a tudományos elemzés módszerét használjuk, de itt van egy nagyon különleges téma, ahol minden tudományunk és minden tudásunk kudarcot vall. 

Sríla Srídhar Mahárádzs egy bramin családból származó, nagyon tanult személy volt. Amikor találkozott a bhaktákkal azt mondta: ’Itt van valami, ami túl van az értelmi felfogóképességen. Így akkor használni fogom az összes intellektuális képességemet, hogy megértsem, miként is van ez.’ Tehát, minden képességünket megfelelő módon kell használni. Használd az eszedet, hogy megértsd annak korlátait, és mikor eljutsz arra a szintre, akkor keresd meg a rejtett forrásaidat! Mert az emberek legnagyobb ereje nem az intellektusa; nem az izomereje, nem a szenvedélye az, ami hajtja. Az ember legnagyobb ereje a hit. Ezt a legfelsőbb emelkedett témákra vonatkozva kell alkalmazni. Várnunk kell és kérni Krsnát, hogy tárja fel magát. Még mantrázás közben is, ez a helyes közeledési mód Hozzá. Vagy ha ezt picit kibővítjük: imáinkban, bármilyen meditációnkban – ez a helyes, várni az inspirációt. 

Három szint, három lépés van, melyet a dzsapázásod során tudsz alkalmazni. Mint három fohász vagy három kívánság; és ebben a szellemben mantrázhatsz. Sorrendben az első lépés: „Kérlek, Uram mutasd meg arcodat! Tárd fel magad! Én itt várakozom, kérlek, tárd fel Magad nekem!” A második szint, amikor feltárja Magát, ne hagyd abba, hanem fohászkodj: „Árassz el engem! Kérlek, tölts el engem! Árassz el! Fogadj be, hass át!” De, ha eljön és rabul ejt, ne állj meg ott, mert a következő elvet kell alkalmazni; és ez az osztozás és a kegy elve. „Tedd könnyűvé másoknak az utat!” Ne tegyen elégedetté, hogy megmented saját magad – bár ez a fő motivációja az embereknek. De te ne állj meg itt, menj tovább és segíts másoknak! Kérd meg Istent, hogy segítse meg őket is! Tehát: „Tárd fel Magad!” „Árassz el!” és „Segíts másoknak!” Szép ezen meditálni mantrázáskor? Köszönöm!

Mindez azt mutatja, hogy nem mi cselekszünk. Az elv az, hogy várj a legfelsőbb igazságra, hogy eljöjjön hozzád. Ezért mondják azt, hogy egyéni kutatóként ezt nem tudjuk elérni. Gaurakisór dász Bábádzsí, biztosan hallottatok már róla, egy nagyon emelkedett lelki személy volt, és azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe a mantrázásának a minőségét. Mégis, néha beugrott a Gangeszbe, és megpróbálta vízbe fojtani magát, mert azt érezte: ‘Ó, a Szent Név nem nyilvánul meg az ajkaimon! Nem száll alá nekem!’ Ez a megfelelő hangulat – várni a Szent Névre, hogy eljöjjön hozzád, és akkor vissza tudod tükrözni. Ha ez nem történik meg, nem szükséges beleugrani a Gangeszbe. De próbáld kifejleszteni ezt a hangulatot! Tehát, ne utánozzuk a nagyok példáját, de próbáljuk kifejleszteni a hangulatot!

 

 

1.  Sajtos, joghurtos bolgár kenyér