Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2019.01.04-i szófiai esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Folytassuk tovább beszélgetésünket, melynek fő témája az elégedettség és a boldogság elérése volt. Ezzel kapcsolatban pedig szeretnék feltenni nektek néhány kérdést. Hajdanán az Arany avatár, vagyis Csaitanja Maháprabhu és Rámánanda Ráj hosszabban beszélgettek, melynek első napjáról a Kutatás az élet végső célja után[1] című gyönyörű könyvben olvashatunk. Ez  egy nagyon mélyreható könyv mindazok számára, akik valóban az igazságot, az élet célját keresik. Beszélgetésükből kiderül, hogy az Úr Visnu elégedetté tétele érdekében eleinte egy nagyon szabályozott gyakorlatot követtek, majd végül eljutottak az élet legfelsőbb szintjére, és eszményéhez, mégpedig az Isteni Szépség és Szeretet találkozásához. Majd a következő napon ismét találkoztak és tovább folytatták beszélgetésüket. Maháprabhu kérdéseket intézett Rámánanda Rájhoz, a helyi kormányzóhoz, aki a legjobb tudása szerint igyekezett válaszolni rájuk.
Ebben a beszélgetésben tizenhárom kérdés hangzott el, és most megkérlek benneteket, hogy ti is csatlakozzatok ehhez a párbeszédhez, eszmecseréhez, méghozzá úgy, hogy én felsorolom a kérdéseket, ti pedig próbáljatok meg válaszolni rájuk. Tehát Maháprabhu első kérdése így hangzott: „Mi a legfontosabb dolog, amit tudnunk kell? Mi a legfőbb tudás?”
Válasz: Ki vagyok én.
Szvámí Tírtha: Helyes.
Válasz: Ki Isten?
Szvámí Tírtha: Ez még jobb.
Válasz: Milyen kapcsolat fűz össze bennünket?
Szvámí Tírtha: Ez a legkiválóbb válasz! Tehát nagyon érdekes volt, amit Rámánanda Ráj felelt: „Az Úr Krisna transzcendentális odaadó szolgálata a legfőbb és legfontosabb tudás, amivel rendelkeznünk kell.” S ezért meg kell értenünk önmagunkat, a Legfelsőbbet, illetve azt, hogy élő, szeretetteljes kapcsolatot kell kialakítanunk Ővele. Hiszen kapcsolatban kell lennünk valakivel ahhoz, hogy aztán egy jó viszony alakulhasson ki közöttünk.
Második kérdés: „Mi a legdicsőségesebb tett, amit végre kell hajtanunk?”
Válasz: Az odaadó szolgálat.
Szvámí Tírtha: Az összes kérdésre ismered a választ? Ez már nagyon közel áll a válaszhoz, ami így szól, „A legdicsőségesebb cselekedet, vagy eredmény amit elérhetünk az, ha Krisna hűséges híveivé válunk.“ Értitek? Ez a legtiszteletre méltóbb eredmény, amit elnyerhettek, ha bhakták lesztek. Miért? Alá tudjátok támasztani ezt egy sásztrikus idézettel?
Manóram: Krisna azt mondja, hogy: „Légy az én hívem.”[2]
Bhakta: Én azt mondanám, hogy váljunk olyan bhaktává, mint Ambarisa Mahárádzs, aki számára az egész világmindenség olybá tűnt, mint egy darab kő.
Paramánanda: Maháprabhu azt mondja, „Nem vagyok se bráhmana, se ksatrija, sem ez sem az nem vagyok, csak a gópík szolgájának a szolgájának a szolgája vagyok.”[3]
Szvámí Tírtha: Helyes, és azt hiszem az ő példája támassza alá leginkább ezt az eszményünket, hogy még Isten is hajlandó eljönni bhaktaként erre a  világra. S ez egy nagyon dicsőséges helyzet, hogy még saját maga is szeretné kipróbálni, hogy milyen érzés is Őt szolgálni. Tehát ez egy rendkívüli áldás.
Harmadik kérdés: „Ki a leggazdagabb a világon?”
Prémpraszád: Krisna.
Szvámí Tírtha: Kétségkívül jól figyeltél, most viszont egy praktikus, és nem egy teológiai válaszra van szükségünk. Ki a leggazdagabb a világon?
Bhakta: Aki Istent szolgálja.
Szvámí Tírtha: Nagyon szép! Az a leggazdagabb a világon, aki a Rádhá és Krisna iránt érzett szeretetben bővelkedik. Ez az élet rejtett kincse.

(folytatása következik)

1. Bhaktivédánta Szvámí Prabhupád
2. Bhagavad-gítá, 9.34; 18.65.
3. Csaitanja-csaritámrta, Madhja-lílá, 13.80.