Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

Isten Nevében gyűltünk ma itt össze, és szeretnénk két felmerült problémát megvitatni, az egyik filozófiai, a másik pedig teológiai. Melyiket vitassuk meg elsőként? Tehát, a kérdés az, hogy a teológia vagy a filozófia az első? Rendben, akkor később következzen a nektár, először vegyük be a keserű pirulát. Tehát nézzük előbb a filozófiát, mert kissé távolabbról kell kezdenünk, és ennek megfelel, mivel ez egy igencsak elméleti dolog.

A filozófia egyik fő problémája az, hogy képes-e az ember megérinteni a transzcendenciát vagy sem? Létezik bármi is rajtunk, az elképzelésünkön, az érzékelésünkön túl? Értitek ennek a problémának a nagyságát illetve mélységét? A filozófia kiindulópontja, amit elemeznünk, vizsgálnunk kell, hogy mi is az, amit mi érzékelünk? Létezik bármi is azon kívül, amit a szemünkkel látunk? Ha létezik, akkor hogyan kerülhetünk annak a közelébe, hogy megérinthessük?

Alapvetően kétféle magyarázat van erre a problémára. Először is meg kell találnunk a kezdőpontot, a forrást, ahonnan minden származik, minden létező eredetét. Rendkívül fontos, hogy megtaláljuk, mert ez van az elején és ez van a végén, a kezdő forrás és a végső cél.

Mi történik akkor, ha az árral szemben úsztok? Egyrészt az sokkal nehezebb és fáradtságosabb, másrészt végül eljuttok a forráshoz. Tehát ne ússzatok az árral együtt, mert akkor könnyűszerrel a csatornában fogtok végezni. Menjetek inkább az ellenkező irányba, ahol rátaláltok a  forrásra.

A forrással kapcsolatban tehát két fő magyarázat létezik. Az egyik, hogy kezdetben nem létezett semmi, a másik pedig hogy volt valami. Értitek a különbséget? Ez csupán néhány szó, de a különbség hatalmas! Mivel, ha a minden, a semmiből ered, akkor a mindenség a semmibe tér vissza. Ez borzasztó! Akkor miért kezdtük el ezt az egész játékot, azért, hogy a semmibe térjünk vissza?! Ennek így nincs semmi értelme! Inkább én azt szeretem, ha a forrásra úgy tekintünk, mint Valamire.

Ezért nagyon egyszerűen azt mondhatjuk, hogy az élet létezik. Ez rendkívül fontos! Kezdetben létezett valami, és mi az amit önreflexióként, magunkat megvizsgálva érzékelünk? A létezés, az élet, amit tapasztalunk. Akkor ez a nagyon egyszerű mondat, hogy ‘Az élet eredete élet’ értelmet fog nyerni. Ha mi most az életet érzékeljük, akkor annak volt kezdete, az életből származott, hiszen az élőből fakad minden. Finom fizikai testünk mely része érzékeli az életet? A tudatunk. A második igen mély értelemmel bíró mondat pedig így hangzik: ‘A tudat eredete a tudat’. Az egyéni tudat az Isteni tudatból származik, pusztán az egyszerű létezés nem elég! A kövek léteznek és az uborka szintén, ami egy nem túl magas szint, bár ízletes, de mégsem egy magas szint. Tehát a létezéshez szükséges a tudat, mivel tudatosság nélkül nincs önreflexió. A létezés képtelen megérteni önmagát vagy reagálni saját magára, ehhez szükség van tudatosságra. Tehát azt mondhatjuk, hogy a legmagasabb fokú megtapasztalása a létezésnek, a csúcstapasztalás, a tudatosság. És mi a  tudatosság csúcsélménye? Az amit mindannyian keresünk, a belső elégedettség, a boldogság, az öröm. És ha van egy pozitív kezdet, akkor abból a következő mély jelentésű mondat fakad: ‘A szeretet eredete a szeretet’.

Az élet eredete élet, a tudat eredete a tudat, a szeretet eredete a szeretet. 

(folytatása következik)