Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

(a hétfői tanítás folytatása)

Ugye ígértem még valamit a teológia és a filozófia keserű piruláin kívül?

Mint tudjátok a Szent Nevek zengése egy olyan folyamat, melyet gyakorolnunk is kell, és ehhez megfelelő hangulat, lelkiállapot szükséges, mellyel beocsájtást nyerhetünk ebbe a hangvibrációba, ebbe a bensőséges körbe. Éppúgy, ahogy Maháprabhut körülöleli a Szent Név, amikor táncol, ez gyönyörű! Számomra ez a hangulat olyan, mint egy éjszakai tánc. Ha ti is szeretnétek, akkor énekeljük a Szent Neveket egy ilyen különleges éjszakai hangulatban, és ehhez vegyük is lejjebb a fényeket, illetve még gyújtsunk meg néhány gyertyát.

Mi az, amit még hozzá tudunk adni a fohászainkhoz, a mantrázásunkhoz? Mindazt, ami itt hiányzik, hiszen elhagytuk azt az isteni valóságot, eltévelyedett lelkek vagyunk. Tehát a könnyeiteket is adjátok oda: ‘Súlyos hibát követtem el, úgy érzem örökre elvesztettelek!” Ez olyan, mint a gyász érzése, amikor az elválásnak az összes fájdalma, keserűsége bennünk van.

Ez a valóság, ez a diagnózis, de nekünk nem az elválás feletti kesergés a célunk. Még hozzátehetitek a mantrázáshoz a bizakodásotokat: ‘Haré Krisna – Ó, Uram elvesztettelek. Haré Ráma – de érzem, hogy haza fogok találni Tehozzád.’ Tehát a reményeiteket, lelki távlataitokat is belefoglalhatjátok.

És még mit tegyünk hozzá? Már hozzátettük az elvesztettség érzését, a hazatalálás reményét, és mi az amit még hozzátehetnénk ehhez? Közeleg az éjszaka, már befejeztük a napi teendőinket, Rádhá-Góvindáék is nyugovóra térnek. Tehát segíthetitek, fokozhatjátok Rádhika álmának beteljesülését. Ő vajon miről álmodik? ‘Eljött az éj, mindent beborít a sötétség. Ez emlékeztet valakire, az Ő sötét színére.’ Haré Krisna, valakinek ez az álma; Krisna Krisna, ez pedig Rádhika álma.

Tehát, ha ehhez még szeretnétek hozzátenni a lélek szolgálatkészségét, hogy bevonódhasson ebbe a magasztos gyönyörűségbe, mellyel az isteni Szépség és Szeretet találkozását szolgáljátok, akkor kérlek ezt is tegyétek hozzá.

Ez egy nagyon lassú és halk dallam, mivel éjjel még a kicsi gyertyaláng is hatalmasnak tűnhet, és az apró zaj is olyan, mint egy mennydörgés. Tehát ez egy igazán finom, lágy és bensőséges lelki gyakorlat. A mrdanga olyan, mit a szívverés üteme, a karatal a szférák zenéjét eleveníti fel, és a citera húrja pedig olyan, mint az éjszaka lágy szellője a leveleken. Ti pedig suttogva énekelhettek.