Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha, 2018. 05.02. Rila-hegységbeni előadásából)

Először is hálás köszönetemet szeretném kifejezni a Méla szervezőinek, tehát mindannyiótoknak, mivel egyéni és közösségi szinten egyaránt működünk. Ha nincsenek egyének, akkor nincs közösség sem. Mindannyian egyének vagyunk, akik egy nagyon fontos gyakorlatban veszünk részt, ez pedig a szádhu-szanga. Nagyon jó, ha tudunk otthon, egyedül meditálni, a Szent Neveket zengeni, de még jobb a közös meditáció, ha együtt mantrázunk. Minél többen gyűlünk össze Isten nevében, a Legfelsőbb szolgálatára, annál jobb. Még ennél is áldásosabb, ha hangosan bhadzsan formájában zengjük a Szent Neveket. És mi a bhadzsan felsőfoka? A kírtan, mellyel az intenzitásnak egy nagyon magas szintjét tudjuk elérni, amikor már megfeledkezünk önmagunkról. Máskülönben ezt nagyon nehéz megközelíteni.

Elméletileg mindannyian egyet tudunk érteni ebben a kérdésben, de igazán megérezni, valóban engedni, hogy ezt megtapasztalhassuk, amikor végre megfeledkezünk saját magunkról, ambícióinkról, mindenről… amikor csak egyszerűen együtt áramlunk az Isteni boldogsággal, ezek a nagyon ritka, áldott pillanatok.

Ezért kell mindannyiótoknak megköszönnöm, akik ezt lehetővé tettétek számunkra. És nem csak azoknak, akik itt ültök körülöttünk, hanem a korábban itt élt kisebb és nagyobb szenteknek is. Mivel többnyire a nagy szenteket emlegetjük, viszont senki sem emlékezik meg a kis szentekről, akik nélkül a nagy szentek nem tudnának működni. A gyakorlók ezrei nélkül a nagyok sem lennének képesek kitárni a szárnyaikat. Szükségünk van a nagyon kivételes, különleges élenjárókra, és a nagyon egyszerű gyakorlókra egyaránt. Az egyénekre és a tömegekre.

Szeretném kifejezni hálámat, illetve azt gondolom, hogy mindannyiunk háláját, valamennyi elöljárónknak, akik gyakorlói, tanítói, tanulói voltak ennek a  folyamatnak. Kívülállóként azt mondhatjuk, hogy ők többé már nincsenek velünk, viszont a Szent Név továbbra is összeköt bennünket. Tehát azt mondhatjuk, hogy bizonyosan itt ülnek körünkben. Továbbá hálámat szeretném kifejezni a jövő gyakorlói, szentjei számára is, akikről esetleg úgy gondolhatnánk, hogy még nincsenek velünk, mégis úgy érzem, hogy csírájukban, lehetőségként velünk vannak. Tehát nem csak 30-50 ember ül itt a teremben, hanem több tucat, több száz, több ezer és végtelen számú ember társul most itt velünk és a Szent Névvel.

Hányszor olvastátok már a Csaitanja-csaritámritában azt a részt, amikor Maháprabhu sétált és közben ezrek követték. Tisztelete jeléül olyan sok hívő vette le lábáról a port és ajánlotta hódolatát a földre borulva, hogy körülötte az úton mély gödrök keletkeztek. Ki tudja hogyan volt ez lehetséges, hiszen anyagi szemmel nézve csak néhány ember volt körülötte. Viszont lelki szemmel az volt látható, hogy az univerzum lelkeinek nagy része, több ezer és millió hívő jelent ott meg.

Tehát csak a látásmódotoktól függ hány lelket érzékeltek itt a teremben, csupán néhányat vagy sokat. Mindenesetre ajánljuk hódolatunkat mindannyiuknak. Lelki Apáink és Anyáink fiai és lányai vagyunk, hogy majdan az utánunk következő fiúknak és lányoknak lehessünk lelki Apái és Anyái. Kérlek véssétek ezt jól a szívetekbe! Az egyetlen ok, amiért itt lehetünk az, hogy valakinek a követői vagyunk. Olyan intenzíven és tisztán kell itt jelen lennünk, hogy mások is példát vehessenek rólunk. Ily módon nem csak ebben a jelen pillanatban élünk, hanem az örökkévalóságban is. Ez az egyik módja annak, hogy legyőzzük a halált, ezt a félelmetes, rémisztő ellenséget. Ha emlékeztek az elöljáróitokra és fohászkodtok az elkövetkezendő generációért, akkor biztonságban lesztek. Ezáltal részesei lehettek annak a nagy menetnek, ahol a lelkek, Isten Nevében, a Legfelsőbb dicsőítésére gyűlnek össze.

(folytatása következik)



Leave a Reply