Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2011.05.05-i, Rila-hegység esti előadásából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

 „A lelki tanítómester Srí Srí Rádhát és Krsnát imádja, és tanítványait is erre neveli. A múrtikat szebbnél szebb ruhákkal és díszekkel ékesítik, tisztántartják templomukat, és más hasonló szolgálatokkal imádják az Urat. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszvirág lábainál.”[1]

Itt ismét egy másfajta szolgálatot láthatunk, melyet a lelki tanítómester végez – és ez pedig a templom takarítása. Maháprabhu szintén nagyon extatikus hangulatban volt miközben a Gundicsá templomot takarította és jóval több piszkot gyűjtött össze, mint a többiek együttvéve. De mi ennek a lényege? Az, hogy a templomban imádat folyik. S valójában néha azt hihetjük, hogy a templom egyet jelent magával az épülettel. De tulajdonképp a templomnak az egész univerzumot, az egész létezést kellene jelentenie a számunkra. S akármit is tegyen a lelki tanítómester –, mint például a takarítás, a múrtik felékesítése vagy bármi egyéb – az egy felajánlás, szolgálat. Hasonlóképpen, bármit is teszünk, annak szintén felajánlásnak kellene lennie, mivel a világmindenség templomában élünk.

Egyszer találkoztam valakivel, aki egy olyan lelki paramparához tartozott, melyet törvényileg betiltottak – bezáratták az ásramaikat, nem prédikálhattak stb. Ez az ember azt mondta nekem, hogy: „Látod, az ásramaink már 70 éve zárva vannak, így az egész világ lett a mi ásramunk.” Ezt a látásmódot kell elsajátítanunk. Ha van templomotok – az jó, ha pedig nincs –, akkor az egész világ a templomotok. A tanítómestereink pedig ebben a templomban tevékenykednek és bármit is végeznek, azt próbálják az Isteni Pár elégedettségéért tenni.

S mi tesz egy tanítómestert tanítómesterré? A tanítványok. S mi a feladata, kötelessége egy tanítványnak? Hogy tanuljon és kövesse a mesterét. Ha a tanítómester végzi a dolgát, ekként cselekszik, akkor nekünk is fejlődnünk kell a követői hozzáállásban. Ezért készek vagyunk hódolatunkat ajánlani Neki. De miről szól a következő versszak?

„A lelki tanítómester sokféle finomságot ajánl fel Krsnának …” Ó, nem csak takarításról van szó – főzésről is. “…és nagy örömmel tölti el, ha látja, hogy tanítványai élvezik a bhagavat-praszádát. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom az ilyen lelki tanítómester lótuszvirág lábainál.”

Amikor ezt a bhadzsant éneklem, akkor mindig eszembe jut egy kép 1984-ből. Egy szobában ültünk, praszádamoztunk, amikor Gurudév belépett és nézte a bhaktákat, ahogy éppen ettek. Nagyon elégedett lelki mosoly ült az arcán, ahogy figyelte ezt a nagyon hétköznapi tevékenységet. Csak esztek és a mesteretek boldog ettől – látjátok, nem is olyan nehéz elégedetté tenni a lelki tanítómestereteket. Megfelelő hozzáállással fogyasszátok a praszádamot! Az étel is egy energiacsere. S itt nem a fizikai anyagról van szó, hanem a felajánlás általi szeretet áramlás a lényeg.

(folytatása következik)

[1] A Srí Gurvastakam című dal