Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

A Bhágavata-purána ötödik énekének tizenegyedik fejezetéből azt a részt tanulmányozzuk, melyben Dzsada Bharat Rahugana királyt oktatja.

„Dzsada Bharat bráhmana így szólt: Kedves királyom! Noha egyáltalán nem vagy tapasztalt, igyekszel úgy beszélni, mintha az lennél. Ebből következően nem lehet tapasztalt embernek tekinteni téged. Egy tudással rendelkező ember nem beszél úgy a mester és szolga közötti kapcsolatról vagy az anyagi fájdalomról és örömről, ahogyan te. Ezek csak külsődleges cselekedetek. Egyetlen fejlett, tapasztalt, az Abszolút Igazságról gondolkodó ember sem beszél így.

Kedves királyom! A mester és a szolga, a király és az alattvaló közötti kapcsolatról szóló beszélgetések csupán anyagi cselekedetekről szólnak. Akik az anyagi cselekedetek iránt érdeklődnek, amelyekről a védák írnak, azok szeretnek anyagi áldozatokat bemutatni, és az anyagi tettekben hisznek. Az ilyen emberekre határozottan nem vár lelki fejlődés.

Ahogy az ember magától megérti, hogy az álom hamis és semmi jelentősége, úgy arra is ráébred, hogy az anyagi boldogság ebben az életben vagy a következőben, ezen a bolygón vagy egy felsőbbrendűn szintén jelentéktelen. Amikor ezt megérti, a védák annak ellenére, hogy kiváló források, többé nem elegendőek ahhoz, hogy elvezessék az igazság közvetlen ismeretéig.”[1]

Nagyon erős szavak! Eddig próbáltuk megerősíteni a hitünket a védákban, itt pedig azt halljuk, hogy a védák nem elegendőek a magasabb Igazság közvetlen megtapasztalásához. Akkor most mit tegyünk? Esetleg, elolvashatjátok a Bolgár Vaisnava Misszió könyveit, mert azok a védák egyfajta magyarázatául szolgálnak – hogyan értelmezzük és alkalmazhatjuk ma az ősi, vagy jobb, ha azt mondjuk örök tudást.. Viszont itt azt olvashatjuk, hogy a védák egyfajta anyagi vallásosságot, számító jellegű folyamatot nyújtanak az embereknek. Például, ‘Ha így tesztek, akkor elnyerhetitek vele azt, hogy… Ha olyan lelki áldozatot hoztok, akkor az a jótétemény vár rátok’ – ebben az értelemben egyfajta csere, adok-kapok elv érvényesül. Azonban itt Dzsada Bharat ennél többet szeretne mondani, ami túlmutat a kalkulatív számítgatásokon.

Mikor döbbenünk rá, hogy amit álmodunk az csupán egy álom volt?

Baladév: Amikor felébredünk.

Szvámí Tírtha: Igen. Ha felébredtek akkor tudjátok: ‘Ó, ez csak egy álom, nem a valóság volt!’ Bár, amikor benne vagytok az álomban, nagyon valósnak tűnik. Viszont, ha egy másik tudatszintre kerültök, akkor azt fogjátok mondani, hogy: ‘Ó, ez csak egy rossz álom volt!’

Azért az ‘álomnak’ van egy másik értelmezése is. ‘Az az álmom, hogy jó bhakta legyek.’ Ugye, erről is álmodozunk, de ebben az esetben nem mondhatjuk azt, hogy: ‘Amikor felébredtem, akkor megértettem, hogy ez egy csalóka, jelentéktelen álom volt csupán.’ Tehát az ‘álom’ bizonyos értelemben olyan, mint egy illúzió vagy egy nagyon különleges tudatállapot. Vagy úgy beszélünk róla, mint olyasvalami, amit szeretnénk elnyerni – mint egy eszmény. És hogyan is élhetnénk ideák nélkül? Lehetetlen! Mindannyiunknak szüksége van eszményekre, hiszen ezek táplálják a szívet és a lelket.

Ebben a második értelemben mindannyiunknak szüksége van álmokra, mert azt is mondják, hogy ‘Az álmok valóra válnak’. Tehát, ha az az álmunk, hogy igazán lelki emberekké váljunk, akkor valóra fog válni. Ha helyesen alkalmazzuk a módszert, a folyamatot, akkor előbb-utóbb áthat bennünket a lelki erő. Hasonlóképpen a vashoz, melyet, ha tűzbe tesztek, átveszi a tűz tulajdonságát. Izzóvörös és tűzforró lesz. Ugyanígy, ha hagyjuk, hogy ránk ragyogjon, áthasson bennünket az isteni valóság, akkor azok a tulajdonságok, az a minőség meg kell, hogy érintsen bennünket.

Ebben a szövegben Dzsada Bharat arról is beszél a királynak, hogy „Nagyon következetlenül szóltál, egy tapasztalt embernek adtad ki magad, de úgy tűnik, hogy mégsem vagy az.” Valójában ez azt jelenti, hogy mindannyiunknak megvalósításra kell jutnunk. Nem elég egyszerűen elismételni a magasztos szavakat, hanem el is kell jutni oda. Ezt hívják megvalósításnak – amikor elkezd a sajátotokká válni. Része lesz az életeteknek, a saját valóságotoknak, vagy ti lesztek annak a valóságnak a részesei – az még csodálatosabb!

(folytatása következik) 

[1] Bhágavata purána 5.11.1-3.