Sharanagati
Collected words from talks of Swami TirthaMelyik verseket válasszuk a Bhagavad-gítá második részéből? Számos, nagyon fontos verset választhattok a második hat fejezetének versei közül. Itt találjuk a Gítá négy főbb versét – a csatur-slókit, a tizedik fejezet 8-11. verseit.
Itt azonban néhány furfangos vers is található. A hetedik fejezetben Krsna Saját dicsőségét jellemzi. Azt mondja: „Én vagyok a víz íze, a Nap és a Hold fénye, az óm szótag a védikus mantrákban” – és azt is mondja: “az emberi képesség.” Ez nagyon fontos. Az a képesség, mellyel valamennyien bírunk, az az Isteni jelenlét. Ami minket emberré tesz – ez az Isteni ajándék, ez Krsna. Én vagyok az emberi minőség, én vagyok az emberben lévő képesség. Nagyszerű! Ezért hát tevékenységeinknek, elménknek és életünknek ezt az igazságot kellene kifejezni – vagyis azt, hogy: Igen, én világítom meg az Isteni igazságot a cselekedeteim által.
Ám Krsna szintén felsorolja, hogy „Én vagyok a víz íze.”1 Itt nagyon fontos a szanszkrit megfelelő: raszó’ham apszu kauntéja. Először tehát azt mondja: „én vagyok a rasza, én vagyok az íz…. a víz íze.” Az elmúlt napokban említettük, hogy a Gítát Vászudév-Krsna mondja el, mint egy általános Felsőbb Úr, iránymutatást adva jóbarátjának és szolgájának, Ardzsunának – nagyon hivatalos stílusban. Aztán itt, ebben a versben Ő elfeledkezik Magáról és így szól: Én vagyok a rasza, én vagyok az íz. Elfelejtkezik az Ő isteni és felsőbbrendű helyzetéről, és így szól: Én vagyok az íz, én vagyok az a magasabb íz, ami után kutattok.2 Ám, tudjátok amikor egy tanár valamiféle „hibát” követ el, vagy nyelvbotlást vét, akkor ő megpróbálja kijavítani azt, mégpedig azért, hogy kompenzálja. És ne feledjétek, hogy Ardzsuna nagyon nehéz pillanatában van, mivel ez egy háború előtti helyzet – ez nem éppen a legalkalmasabb idő a rasza megvitatására. Krsnának útmutatást kell adni Ardzsuna számára: „Teljesítsd a kötelességedet!”3 Mindazonáltal Krsna elfeledkezik hivatalos helyzetéről, és elárulja belső önazonosságát, vagyis: „én vagyok a rasza”. Azután pedig hirtelen ráébred: Óh, várj egy percet, ez nem megfelelő pillanat a raszáról való beszélgetésre! Látjátok, ha meg tudjuk találni ezeket a különleges pillanatokat, amikor Krsna csakúgy feltárja Önmagát, utána pedig ismét felveszi az Ő hivatalos szerepét – úgy hiszem, ez nagyon is fontos.
Szintén ebben a részben mondja: „Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.”4 Ez már bizonyára inspirálóan hathat Rátok, és azt gondolhatjátok Magatokban: óh, micsoda gazdasági szemléletű vallás! Istent egy kevéske vízzel is elégedetté tudom tenni – na, ezt még megengedhetem magamnak, nem olyan sok. Egy kis víz, egy kis gyümölcs, és Ő máris elégedett – akkor én is elégedett leszek! Ez jó alku. Ám legyetek szívesek nézzétek meg a következő verset is, ahol Krsna így szól: „Óh, Kunti fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt- mindenedet, add oda Nekem! Látjátok, ez csapda! Legyetek óvatosak Krsnával! Először bátorít Benneteket – elégedett vagyok egy kis gyümölccsel, és vízzel –, utána pedig így szól: és adjatok ide minden mást is. Ide mindent!. Ő tehát ilyen, mit is tehetnénk?
Kérdés: Tírtha Maharádzs, úgy hallottam, Rádhiká is valahol el van rejtve a Gítában. Ez igaz?
Tírtha Maharádzs: Hát, megtalálhatjátok Rádhikát a Gítában, spirituális mesteretek szívében, ott találjátok Őt. Ő ott rejtőzik. A Gítában, vagy a Gítán kívül, ebben a szentírásban vagy a másikban – ez mind-mind másodlagos. A legfőbb, hogy a tiszta tanítvány szívében.
Egy értelemben azonban nagyon is igazad van – még ha Krsna tanítja is Ardzsunát a csata előtt, Ő Rádhikára gondol, Körülötte forognak gondolatai. Vagyis, időről-időre feltárja Magát, avagy elfelejtkezik Magáról.
1 Bhagavad-gítá 7.8.
2 utalás a Bhagavad-gítá 2. 59 versére
3 többször visszatérő felszólítás a Gítában, pldául: „Végezd a kötelességedet!” (2.48), „Végezd előírt kötelességed, mert a cselekvés jobb a tétlenségnél!” (3.8), „teljesítsd előírt kötelességedet az Ő (Visnu) örömére” (3.9), „Ezért, óh, Ardzsuna, gondolj mindig Rám, s ezzel egyidejűleg hajtsd végre harcosi kötelességed!” (8.7)
4 Bhagavad-gítá 9.26.