Sharanagati

(Szvámí Tírtha, 2017.08.15-i ludastói esti tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Mi a felavatás jelentése és jelentősége? Ez egy beiratkozás a lelki iskolába. Az a pillanat, ahol megváltozik az életünk – amikor a szimpla extázisból átléphetünk a felsőfokú extázisba.

Az élet az hosszú és bonyolult. De ezen a hosszú és bonyolult úton, néhány biztató és biztonságot nyújtó pontra van szükségünk. Krisna kegyelme az olyan, mint a telihold, mindig elkíséri a vándort. Ez egy biztos pont az életünkben. Így hát amikor megpróbáljuk odaszentelni az életünket az isteni szolgálatnak, akkor valami megerősödik bennünk. Bár közben sok mindent elveszítünk. Elveszítjük a bizonytalanságot, elveszítjük a kilátástalanságot, a céltalanságot. Ez elég nagy probléma! Ragaszkodásainkból is elveszítünk valamennyit, aztán majd azokból pár visszajön, de lesz még mit elveszítsünk, nem kell aggódni! Elveszíthetjük az illúzió teljes hatalmát fölöttünk. Viszont az elköteleződésünknek tovább kell erősödnie!

Olyan ez, mint egy új élet kezdete. Tudjátok, milyen az élet, amikor egy gyermek megszületik, akkor ő sír, akik meg körülötte állnak boldogan nevetnek. Ez a kezdet. S mi lesz a végén? Ha pocsék életet éltél, akkor te fogsz sírni és körülötted mindenki nevetni fog. De hogyan kellene újjászületni? Úgy, hogy mi tudjunk kacagva távozni, s akik körülöttünk vannak, pedig megsirassanak. Ha megkezdtük ezt a földi pályát, azt egyszer majd be is kell fejeznünk. Menet közben valami szépet, valami nagyon értelmeset kell csinálnunk. És a legszebb dolog az életünkben, amit csinálhatunk, az hogy az Isteni szolgálatnak szenteljük magunkat. A felavatás az nem olyan, mint egy egyszerű születés, hogy, aki megszületik az sír, mindenki más pedig nevet körülötte. Nem, a felavatás nem ilyen! Vagy te sírsz és mindenki más is veled együtt sír, vagy pedig te kacagsz és mindenki más is boldogan örvend ennek.

A diksá, a felavatás, változást jelent. Megváltozik az életetek. Amit mindeddig tanultatok, gyűjtöttetek tapasztaltatok, az ebben az átváltozásban alkalmassá válhat az isteni szolgálatra, és része lesz a lelki fejlődésnek.

Athátó brahma-dzsigjászá –  „Most, hogy emberként megszülettünk, itt az ideje, hogy Isten és a lélek felől tudakozódjunk”. Ez nagyon nemes célkitűzés. Elégedettek vagytok ezzel? Én azt gondoltam, hogy nem lesztek teljesen elégedettek ezzel az ajánlattal, hogy a lelket kutassuk! Az igazság, az Isten felől való tudakozódás, az bárhol hozzáférhető. Akkor miért akarnánk a bhakti iskolájába beiratkozni? Azért, mert ennek a szútrának, a miáltalunk imádott verziója az nem – athátó brahma-dzsigjászá, – hanem athátó rasza- dzsigjászá – „Itt az idő, hogy Isten és az ember közötti szent kapcsolat titkait kutassuk.” Elégedettek vagytok ezzel a magasabb eszménnyel? Azt hiszem igen.

Tehát itt van ez a tér, és a kedvező körülmény. A tejóceán nem áll rendelkezésünkre, viszont az életünk igen, és Isten kegyelméből képesek leszünk elérni, kiköpülni a célt. Az amrta pedig a Szent Név, melyet, ha odaadással, bhaktival zengtek, akkor minden valóra fog válni az életetekben!

1. A Védánta-szútra kezdő verse