Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




demigods

„Tudd meg, hogy akik büszkeségből, önzésből, bujaságból és ragaszkodásból olyan szigorú vezeklésbe és önmegtartóztatásba fognak, melyet az Írások nem ajánlanak, akiket a szenvedély hajt, és sanyargatják testszerveiket, valamint a testen belül lakozó Felsőlelket, azokat démonokként ismerik.” [1]

Van itt egy nagyon fontos szó, „démon”, amit nem használunk. Mi a szanszkrit szó? – ez az aszura. Az aszura egy pozitív kifejezés negatív változata, mert a-szura egy olyan személy, aki nem rendelkezik szurával. A szura olyan, mint egy szent személy. Akik nem rendelkeznek szent, vagy jámbor tulajdonságokkal, azokat „nem-szent”-nek, „a-szura”-nak hívják.

Mik egy szura tulajdonságai? Mindig feje fölött látja az Úr lótuszlábait. Akik tehát nem látják ezt, azokat aszuráknak hívják. Ez nem azt jelenti, hogy emberevő szörnyek, hanem azt, hogy híján vannak valaminek. És akik ebbe a kategóriába tartoznak, akik hiányolnak valamit, azoknak általában valamilyen sajátos, jellegzetes lelki gyakorlatuk van. Itt azt olvashatjuk, hogy sanyargatják a testüket, vagy azok a tulajdonságok, amiket említettünk. A büszkeség és egoizmus, a kéj és a vonzalom vezérli őket, ostobák – abban az értelemben, hogy nem számolnak a következményekkel. A szándék nem megfelelő. Lehet, hogy nagyon elfoglalt vagy, hogy alkalmazd a módszert, de az eredmény bizonytalan. Ezek a fajta gyakorlatok a tamaszikus természethez tartoznak.

Tehát: fel – ugyanott – vagy le. Hited szerint éred el a célállomást. Akármi is legyen a gyakorlatod most, annak a tökéletességét fogod elérni. Ha tehát a hitünk és gyakorlatunk alacsonyabb szintű, az eredmény is alacsonyabb lesz. Úgy gondolom, ez nagyon gyakorlati és logikus.



[1] Bhagavad-gítá 17.5-6.



Leave a Reply