Sharanagati

„Rté ’rtham jat pratíjéta / na pratíjéta csátmani / tad vidjád átmanó májám / jathábhászó jathá tamah – Értéktelen mindaz, ami (az anyagi világban) velem kapcsolatban valónak vagy valótlannak tűnik, mert tudnod kell, mindez illúziókeltő energiám káprázata csupán, akár az árnyék vagy a sötétség.”[1]

Az utolsó sorban két különböző dolog is megemlítésre kerül: ábhásza és tamasz. Ábhásza visszatükröződést jelent, mint az árnyék; nem az eredeti, hanem csak egy tükörkép. A tamasz pedig a sötétség, teljes sötétség.

„Ami függetlennek tűnik Tőlem, az illúzió.” Ez a vers fő témája; a végén pedig azt mondja: „csakúgy, mint a tükörkép/árnyék és a sötétség.” Valakinek az árnyéka nem az igazi ember. Habár a kaszt bráhminok azt gondolják, hogy ha valaki keresztülmegy az árnyékukon az sértést követ el. De az árnyék nem ők. Manapság az autó-tudatos emberek, akik az autójukkal azonosítják magukat, ha valaki nekimegy az autójuknak, azt mondják: „Belém jött!” De nem neked ment, hanem az autódnak. Ne terjeszd ki hamis egoizmusodat a testedre, az autódra, mindenedre – az nem te vagy, hanem csak egy visszatükröződés, árnyék.

De miért van itt megemlítve: „… függetlennek tűnik Tőlem, az illúzió, akár az árnyék vagy a sötétség.” Hogyan értsük ezt? Mi ez az árnyék? Az árnyék a dzsíva-sakti. Az árnyék a lelkek, a lelkek visszatükröződése. Mert az árnyéknak nincsen különálló azonossága, mindig az eredetivel jár. A dzsíváknak nincsen Istentől különálló létezésük, mindig Vele kéne járniuk.

Az eredetiről és visszatükröződésről szóló példa igaz egy rossz barátra is. Egy rossz barát mindig követ téged, mindig ott van veled, ameddig süt a nap. Amikor megszűnik a napfény, elhagy majd. Ilyen a rossz barát; ameddig a fényben vagy, követni fog. Ameddig fizeted a számlát, ő a legjobb barátod. Amikor azonban bajba kerülsz, vagy a sötétségbe, otthagy.

Ne legyetek hát Krsna rossz barátai. Mindig maradjatok Vele, mint egy árnyék. Mindig kövessétek Őt. Az ábhásza, a visszatükröződés tehát dzsíva-tattva. És akkor mi a tamasz? Mi ez a harmadik eleme ennek a kozmikus képnek?

Krpádhám: Az anyagi természet?

Tírtha Mahárádzs: Így van! Ez az anyag. A sötétség dzsagat, dzsagat jelenti a világot. Így lesz teljes a kép. Az első vers leírja „Létezik – korábban, most és ez után is.” A második vers elmondja: „Ami tőlem függetlennek tűnik, az illúzió. És vagy te, és van a világ.” Ez ennek a második versnek a jelentése. Megadja a képet, az elrendezést ahhoz, hogy hogyan értsük meg ezt a magasabb titkot, hogy Isten mindig létezik. Van a világ, vagyok én, van a Legfelsőbb. A kép kicsit homályos az illúzió miatt, de tisztáznunk kell a következő versben.