Sharanagati

(Szvámí Tírtha 2017. 01. 06-i szófiai reggeli tanításából)

Napjainkban kicsit jobban oda kell figyelnünk a hitünk elméleti alapjaira. Bár igyekszünk követni az isteni misztérium különböző megnyilvánulásait, de hogyan tudunk erről eszmét cserélni?! A miszériumról nem lehet beszélni, azt érezni kell! Tehát olyan környezetet, körülményt kell teremtenünk, mely misztikus tapasztaláshoz segít bennünket. Akár kicsi, akár nagy is legyen az istenélmény – nem számít. Még csak egy apró pillantás is az isteni titkokba magával ragadja a tudatunkat. Mivel mindahhoz képest, amit eddig tapasztaltunk, valami egészen mást élhetünk meg.

Ennek ellenére megpróbáljuk szisztematikusan áttanulmányozni ezt az isteni misztériumot, mivel a mi hagyományunk fontos tanítása a Legfelsőbb Úrhoz vagy az Isteni Párhoz fűződő kapcsolat. Lehet egyáltalán beszélni a szeretetről? Lehet, de az már nem szeretet, az valami más. Ez ismét egy olyan dolog, amit fel kell ismernünk, gyakorolnunk kell. Nem elég csupán beszélni az isteni szeretetről, azt észre is kell vennünk, hogy kapjunk egy cseppnyit abból a nektárból.

Korábbi ácsárjáink és Maháprabhu egyik nagy jótéteménye a számunkra a rasza-elmélet. A rasza valaminek a lényegét jelenti, mint például a virág nedve, melyből láthatjátok, hogy ez valami nagyon tömör, nagyon nektári dolog. Művészi értelemben, az esztétikát tekintve, a rasza az érzelmek művészi módon történő kifejezése. Úgymint a szeretet, gyűlölet, félelem, lelkesedés – ezek különböző raszák. Azonban teológiai értelemben a rasza az emberek és a Legfelsőbb Úr közötti kapcsolat minőségét jelenti.

Már korábban megértettük, hogy ez egy békés, semleges kapcsolat, a sánta-rasza, mely egyfajta tudati stabilitást eredményez – belső békére leltek, melyben nincs többé helye semmiféle küzdelemnek. Viszont ebben nincs túl sok aktivitás, ezért léptünk egyel tovább és ez lett a szolgálatteljes hozzáállás, mely túl van a szilárd tudatállapoton és ott már bizonyos tevékenységeket is végzünk. Most pedig elérkeztünk az odaadás kapcsolatainak következő lépéséhez – a barátsághoz.

Milyen érzés az, ha van barátunk? Az egy jó érzés, igaz? Még egyszerű emberi szinten is, ha van barátunk, akivel osztozhatunk – egyszerűen annak a tudata, hogy az illető létezik, örömmel tölti el a szíveteket. Még az se kell, hogy bármi is történjen. Itt ismét egy kis sánta-rasza érzékelhető– ‘semmi sem történik és mégis elégedettek vagyunk’.

Általában sok barátunk szokott lenni? Nos, sokféle ember van körülöttünk, főleg, ha fizeted a számlákat, akkor sok cimborátok lesz. De amint szükségetek van valamire, tudjátok azt mondják: „A szükségben ismerszik meg az igaz barát”. Valójában egy nem igazi barát, olyan, mint az árnyék, mindig veled van, mindaddig, amig ti a fényben vagytok. Amint bajba kerültök, nyomban eltűnik.

Nos, láthatjuk, hogy még az emberek közötti kapcsolatokban is a barátság valami nagyon értékes, szép dolog – ritka, mint a drágakő. De lépjünk egy lépéssel ismét tovább. Ha a barátság, ennyire szép és boldoggá tevő dolog az emberek szintjén, akkor mi a helyzet ezzel isteni szinten?

Jóban vagytok a Legfelsőbbel? Remélhetőleg! Nem tudom, mennyi visszajelzést kaptok, de a barátság egy kölcsönös kapcsolat. Ezért úgy gondolom ez egy nagyon jó törekvés, nagyon jó lelki cél – elnyerni ezt a ideális kapcsolatot a Legfelsőbbel. Biztos vagyok benne, hogy ma reggel, amikor a tükörbe néztetek, mindannyian láttátok azt, ami inspirál benneteket, az ambíciótokat, a lelki gyakorlataitokat és a célotokat. Ezeknek a Legfelsőbbel kapcsolatos végső dolgoknak az elnyerése, valami nagyon magas, nagyon jelentőségteljes dolog.

(folytatása következik)