Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




Prabhuapda-chanting

(az előző rész folytatása)

Azt kérdezted, hogy vajon hogyan mantrázzunk, az elménkben, hangosan, vagy halkan. Mi a mantrázás? Mi a célja? Miért mantrázunk? Valakinek a figyelmét szeretnénk elnyerni. „Óh, Istenem, itt vagyok.” Ez az, amit el szeretnénk érni. Anyák és apák vagytok. Ha gyermeketek valamit csendben suttog, milyen figyelmet von magára? „Ah, rendben, minden rendben van vele, csinálhatom a dolgom.” Amikor nyavalyogni kezd a gyermek, még akkor is azt mondod: „Még minden rendben van.” Amikor elkezd kicsit sírni – észrevettem, hogy az apák és anyák érzékenysége teljesen más, mint a szannyászíké. Amikor óriási a zűrzavar a családban, úgy értem, amikor minden gyermek extázisban van, a szülőkben teljes a béke. Nagy jógík vagytok tehát! Amikor egy bramacsárí egyáltalán nem tud koncentrálni, mert minden a feje tetején áll, ti még mindig békések vagytok. Amikor tehát a gyermek kissé hangosabban kezd sírni, akkor oda fordítjátok a fejetek, de még mindig azt mondjátok: „Még minden rendben.” Amikor azonban tényleg elindul a műsor, akkor oda mentek. Akkor oda fordultok hozzá, felemelitek, megetetitek, igaz?

Ha tehát szeretnétek elérni, felhívni, meginvitálni egy kis figyelmet, hangosan kell sírnotok. Máskülönben Krsna azt gondolja: „Óh rendben, békés. Nincs szükség extra figyelemre.”

Az elmebeli mantrázás az esetek nagy részében önbecsapás. Mert azon a szinten lenni, teljes figyelmet fordítani rá, nehéz. Helyesen mantrázni tehát nem könnyű. Különösképp, ha magadra vontad a lelki tanítómestered figyelmét. Túl halk, túl hangos – semmi nem jó. Amikor teljesen össze vagyok zavarva, és reménytelennek érzem a helyzetet – hogyan csináljam jól – az a pillanat arra, hogy elkezdjem jól csinálni. Amikor elveszítjük minden hozzáértésünket: „Azt tanultam, hogy ezen a módon kell mantrázni.” Ez azonban az elmélet, és nagyon sokszor, sok esetben az észbeli megértés akadályoz meg abban, hogy mélyére hatoljunk a lelki oldalnak.

Ameddig tehát nem vagy az önkontroll állapotában, jobb, ha legalább valami halk hangra fordíthatjuk a figyelmünket. Mert ily módon halljuk is. Hallás és mantrázás – hallod önmagad. De különböző emberi lények vagyunk, az egyik akkor képes jobban oda figyelni, jobban átadni a szívét, amikor hangosan mantrázik, mások akkor tudják ezt megtenni, ha bensőségesebb a mantrázás – az egyén temperamentumától is függ tehát. Akárhogy is, hozzá kell adnunk mantrázásunkhoz ezt a nagyon különleges fűszert, ez pedig a préma, vagyis az odaszentelődés.

És a mantrázás legjobb módja, amikor nem te zenged a mantrát, hanem a mantra használ téged, hogy visszhangozzon. Sríla Prabhupád mondta: „Harminc évembe került még megtanultam hogyan kell zengeni a mahá-mantrát.” Persze nem hiszünk el minden, amit ilyen alázatos elmeállapotban mondanak. Azonban ha egy magas szinten álló, tiszta vaisnava így beszél, akkor nagyon eltökéltnek és alázatosnak kell lennünk ebben a gyakorlatban.

Ugyanakkor a mahá-mantra a lelki meditáció egy boldog formája.

Ez az egyik oldal: gyakorold és próbáld hozzá adni az érzéseid. A másik oldal pedig, amit már említettem, a fokozatos folyamat. Mint ahogy ahhoz, hogy belépjünk a templomba, először kopognunk kell az ajtón.

Elmében vagy hangosan tehát – nekem mindegy. De csináljátok szépen, mélyrehatóan.

És szilárdnak kell lennünk ebben a folyamatban. Van egy barátom, akinek be kellett vonulnia katonának. És tudjátok abban az időben a katonaság nem volt leányálom. Kemény hely volt. És ez alatt a másfél év alatt mindössze egy nap volt, amikor nem mondta el a tizenhat körét.

Nem tudom, hogy érzitek, de a katonaság általában nem a legjobb, legkedvezőbb hely a lelki gyakorlatok végzésére, igaz? De néha a nehézségek segítenek. Amikor megvan az ásram, a guru, a vaisnavák, a praszádam és minden más lehetősége, olyan fáradtnak érzed magad, hogy „nem vagyok képes végezni a gyakorlataimat” – ugyan már! Mi ez?! Ne légy szánalmas a gyakorlataidban. Légy erős és önátadott. Gyakorlataid által próbáld kifejezni a hajlandóságodat. És amikor időről-időre van némi siker a mantrázásban, légy nagyon hálás.



Leave a Reply