Sharanagati

Prémánanda kérdése: Ha mondhatjuk, hogy Srí Krsna Csaitanja missziója tanításának terjesztéséből áll, ennek két módját figyelhetjük meg. Első – minden igyekezettel meginvitálni az isteni áldást, hogy a tanítás szerint élhessünk. Második – átadni másoknak az üzenetet. A kérdésem Gurudévhez: mi a szerepe, a fontossága, a helyes sorrendje, ha van ilyen, és a kapcsolata ennek a két módszernek? Illetve ha egy másik csoportosítás vagy nézet helytállóbb a témában, megtennéd Gurudév, hogy feltárod?

Tírtha Mahárádzs: Nos, azt gondolom, hogy az egyik nincs a másik nélkül. A tan, a tanítás saját életünkben való gyakorlati alkalmazása nélkül, hogyan tudnánk beszélni róla?

De biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a kérdés lényege. Meglehet, hogy a gyakorlók két magasabb szintjére vonatkozik, a bhadzsanánandikra és a gósthjánandikra. A bhadzsanánandi az, aki mélyen elmerül bhadzsanájában, meditációjában, a másik pedig az, aki kész megosztani. Gyakorlatilag mindketten a legmagasabb tökéletesség küszöbén állnak. Ha azonban megvizsgáljuk, akik készek megosztani, azokat kegyesebbeknek tekintik.

De mivel a bhakták legtöbbje nincs azon a szinten, ezért a kezdeti lépéseknél kell megvizsgálnunk ezt a kérdést. És itt ismét fel kell ismerünk, hogy ez egy misztikus folyamat, hogy az egyik nincs a másik nélkül, és még ha csak az egyiket csinálod is, a másik eredményét is eléred. A legjobb módszer tehát az, ha először az alapelveket beépítjük az életünkbe, és aztán beszélünk róla. Gondoljatok csak bele, ha mindenkinek, akivel találkoztok, azt mondjátok: „Hódolj meg Istennek! Miért nem szolgálod lelki tanítómestered? Miért nem zenged a köreidet?” előbb-utóbb belső ellentmondásba kerülsz, ha te sem csinálod. Ezért azt mondják: „Gondolkodj el mélyen, milyen tanácsot adsz másoknak.” Gyakorlat nélkül miért adsz tanácsot? Mégis, ha tanácsokat adsz, előbb-utóbb hatása lesz rád. Ez azonban a szerencsejátékos mentalitás.

Jobb tehát, ha megpróbáljuk alkalmazni a szabályokat és alapelveket, és aztán osztjuk meg másokkal. És nem számít, hogy nem tudsz mindent. Valami kicsit már tudsz, és azt megoszthatod. Azt mindig mondhatjuk az embereknek: „Miért nem próbálsz közelebb kerülni a Legfelsőbbhez? Próbálj meg jobb emberré válni.” És még sok más üzenet… Ezt mondhatjuk, még akkor is, ha nem vagyunk teljesen tökéletesek.