Sharanagati

„Az áldozatok közül az van a jóság minőségében, amelyet a szilárd kötelességtudat és az Írások szabályai szerint hajtanak végre, anélkül, hogy ennek fejében valami jutalomra vágynának. Óh, Bharaták legjobbja, a szenvedély kötőereje jellemzi azt az áldozatot, melyet valamilyen anyagi célból, haszonlesően és kérkedően hajtanak végre. A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az Írások parancsaival ellenszegülő áldozatot, amelyikben nem osztanak lelki ételt, nem zengenek himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és amelyik hit nélküli.” [1]

Az áldozatot a természet különböző kötőerői is befolyásolják. Ha a fény, szattva befolyása alatt állsz, akkor a szentírások útmutatását követed, de sajnos, ahhoz, hogy ezt elérd, tanulmányoznod kell a sásztrákat. Újabb áldozat! Idődet és figyelmedet kell áldoznod a tanulásra. Ez úgy hívják szvádhjája-jagja – az írások tanulmányozása. És ez nem csak egyszerű tanulmányozást jelent, hanem ismétlést, zengést, az írások dicsőítését. Szva-ádhi – önmegnyilvánult szentírások – ez azt jelenti, hogy mialatt zenged, a vibráció magától nyilvánul meg. Szvádhjája-jagja azt jelenti, hogy amikor ismétled, amikor zenged a slókákat, érezni fogod a vibráció hullámait.

Először tehát tanulj! És végezd, mint kötelességet. És mi a valódi kötelesség? – amikor valamit az ellenszolgáltatás reménye nélkül végzel. Ez jelenti az önzetlenséget.

Ezek a száttvik áldozat tulajdonságai – követed az útmutatást, önzetlen vagy, és sásztrikus.

De az az áldozat melyet valamilyen anyagi haszonért, vagy a büszkeség kedvéért végeznek – az a szenvedély minőségében van. A szenvedélyes áldozat mantrája tehát „Nekem!” Tehetünk bármit valamilyen anyagi, vagy pénzügyi ellenszolgáltatás nélkül? Nagyon nehéz. Nagyon könnyű embereket a pénz által inspirálni. Ha magasabb fizetést kapsz, futni fogsz utána. Ha olyan kurzust indítanál, hogy: „Dolgozz többet és jobban, kevesebb pénzért” – ki jelentkezne?

Egyszer leckét tartottunk. A nagy teremben egy üzleti szeminárium volt – több száz ember vett részt rajta, megtapsolták egymást: „Arany jubileum mert elérted az eladás és pénzcsinálás bizonyos szintjét, stb.” És egy másik kis teremben meg lecke zajlott a Bhagavad-gítáról: hogyan legyünk önzetlenek. Csak néhány ember vett részt rajta. De néhányan közülük vaisnavává váltak.

Másik alkalommal találkoztam egy fiatalemberrel a leckén, és láttam, hogy teljes figyelemmel hallgatta. A lecke után odamentem hozzá, és megkérdeztem: „Ki vagy, és mi történik veled?” Nagyon figyelmesen hallgatott, én pedig – szokatlan – de másfél órát beszéltem hozzá; és amikor valahogy megemlítettem, hogy alázatosnak kell lennünk, habár másfél órán keresztül állt, teljes figyelemmel, alázatosan, amikor meghallott az „alázatosság” szót, így szólt: „Igen, meg kell tanulnom, hogyan legyek alázatos.” Akkor azt gondoltam: „Ez egy bhakta.” És így is lett.

Bizonyos magatartásokból tehát, bizonyos jelekből, megértheted mi történik – Az emberek többsége önző törekvései után fut. De azok, akiket megérintenek az olyan eszmények, mint az alázat vagy az önzetlenség, az egy nagyon jó jel arra, hogy tovább ápolják.

Azok tehát, akik büszkeségből és becsvágyból végeznek áldozatot, azokat szenvedélyesnek hívják. Az önzetlenséget a Biblia is megemlíti: ne tudja a balkéz, mit csinál a jobb. Amit odaadtál tehát, felejtsd el! Namaha.

És „A tudatlanság kötőerejében lévőnek kell tekinteni az Írások parancsaival ellenszegülő áldozatot, amelyikben nem osztanak lelki ételt, nem zengenek himnuszokat, nem jutalmazzák meg a papokat, és amelyik hit nélküli.” [2]

Ha tehát általánosítjuk a különböző tulajdonságokat – ha a tradíció ellenében haladsz, és nincs hited, az a tudatlanság.