Sharanagati

Neli kérdése: Szeretnék visszatérni a tegnapi kérdésem első feléhez. Vannak-e provokatív kérdések, és fontoljuk-e meg, mielőtt kérdezünk, hogy a kérdés provokatív-e vagy esetleg kellemetlen?

Szvámí Tírtha: Igen. Bhaktivinód Thákur azt mondja: “Minden kérdés jó.” De akkor valódi egy kérdés, ha tényleg akarjuk hallani a választ. Tehát ha valaki csak a kérdezés kedvéért kérdez, de nincs meg benne a vágy a megértésre, az odafigyelésre, akkor az nem ér semmit. Senki sem tud egy olyan kérdést megválaszolni, ahol nincs meg a szándék az odafigyelésre. Tehát, ez az ami szerintem provokatív – amikor nincs meg a hajlandóság arra hogy odafigyeljünk a válaszra. És nem azt mondom, hogy el kell fogadni a választ, csak figyelmesen meg kell hallgatni azt.

És tudjátok, néha a témának és a hangulatnak van egy sajátságos rezgése. És esetleg ezt a rezgést szakítjuk meg valami nem odaillővel – na, ezt kell megfontolnunk. Ha a kérdésünk, vagy ha egy új téma emeli a hangulatot – akkor az odaillő. De ha megzavarnánk ezt a hangulatot, akkor lehetséges, hogy inkább máskor kell feltennünk azt a kérdést. De minden kérdés jó, mert a Bhágavatamban ez áll: “Ó, szádhuk, helyesen kérdeztetek, mert kérdésetek az emberiség sorsát érinti.” Tehát nincsenek rossz kérdések. Kielégítő ez a válasz?

Neli: Bennem ott van ez a félelem, hogy vajon kérdezzek-e. Nem azért kérdezek, mert érdekes akarok lenni, hanem azért, mert akarom tudni az igazságot.

Szvámí Tírtha: Nagyon jó. Ez a lényeg. Az igazságról kell tudakozódnunk. Hiszen, ez az értelme a kérdésnek. A mi köreinkben, a szangánkban, három alapelv van – a leckéről most nem beszélve. Mert a lecke, tudjátok, az az alkalom, amikor próbáljuk szolgálni az igazságot, szolgálni a sásztrákat és ezt az egész hangulatot. Tehát ez a társulásnak az egyik sajátos formája. De általánosságban három alapelv van: nincsenek tabuk, bármit meg lehet kérdezni, bármiről tudakozódhatsz, és nyíltan meg lehet beszélni a dolgokat. Ez abban az értelemben nyílt, hogy a komoly és tiszta tudakozódásnak helye van. Ez a három jog bármelyik résztvevőt megilleti. De a jogok mellett vannak követelmények is. Ha van három jog, akkor van három követelmény is. Meg kell adnunk a szükséges tiszteletet a témának és a partnereknek, a tudakozódásnak pozitívnak kell lennie – ez azt jelenti, hogy nincsenek vég nélküli és haszontalan kérdések – a harmadik pedig az, amit már említettem – hajlandóság a válasz elfogadására. Tegnap arról beszéltünk, hogy hogyan lehet fenntartani és erősíteni a csoport egységét. Ez a hat mód van rá. Tartsd észben és alkalmazd ezt a három követelményt, és akkor élhetsz a jogaiddal is! Add meg a tiszteletet, ne legyen vég nélküli és haszontalan fecsegés, és állj készen arra, hogy elfogadd a választ! Akkor mindent megkérdezhetünk, mert nincsenek tabuk és nagyon nyíltan tudunk megbeszélni dolgokat. Ez a titok: a három jogotok és a három követelmény. Ha egy csoport, az emberek bármelyik csoportja teljesíteni tudja ezeket a követelményeket, az tökéletes. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek konfliktusok vagy megoldandó problémák, de meg fogjátok tudni oldani őket.

Tehát, kérem, hogy alkalmazzátok ezt és nagyon szépen köszönöm a kérdést. Törvények nélkül, követelmények nélkül nincsenek jogok sem. Tehát, ha nem állsz készen a válasz elfogadására, ha nem állsz készen a közreműködésre, akkor nincsen meg a jogod arra, hogy bármit is megkérdezz. Lásd a teljes képet! Jó? Azt hiszen, ez így van rendjén. Ha élvezni akarom a jogaimat, valamit adnom is kell.