Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




 

(az előző rész folytatása)

 

Maháprabhu megkapta tehát nagyon komoly avatását. A szannjász azt jelenti, hogy meghalsz a világnak és újra születsz Istennek. És ha új életet kezdesz, legjobb elmenni egy szent helyre. Maháprabhu azonnal egy transz-szerű állapotba került. Azonnal Vrndávanba akart rohanni, hogy ott találkozhasson imádott Krsnájával és Rádhájával. A körülötte lévő bhakták látták, hogy veszélyes lelkiállapotban van, azt gondolták hát: „Jobb, ha egy kicsit félrevezetjük. Mert Vrndávan nagyon messze van Bengáltól, nagyon messze. Nem járhatja végig ezt az egész hosszú utat. Jobb, ha elraboljuk.” Ezért, azt írják, hogy Nitjánanda Prabhu azt mondta Neki: „Ez nem a Gangesz, ez a Jamuná.” Ily módon nem akarta túlságosan megzavarni Maháprabhu extázisát, mert Maháprabhu úgy érezte: „Óh, rohanok Vrndávanba, hogy találkozhassam szeretett Urammal. És mi történt végül, néhány napnyi őrült futkározás után? Elérkezett Advaita Ácsárja házába! De Maháprabhu tudta, hogy Advaita nem Vrndávanban lakik, hanem Sántipurban. Sántipur – a békesség városa. De Maháprabhu nem volt békés. Nagyon szomorú volt: „Hogy lehet, hogy itt vagy Vrndávanban, kedves Advaitám?” Advaita így válaszolt: „Nos, igazából ez Sántipur.” Ekkor Maháprabhu nagyon elszomorodott: „Hogyan téríthettetek el eredeti úti célomtól, hogy ide kerüljek Sántipurba?!” És aztán egy nagyon szép válasz érkezett a bhaktáktól: „Ahol Te vagy, ott van Vrndávan.”

Ahol Te vagy, ott van Vrndávan. Maháprabhu ott van a szófiai ásramban, igaz? Az ott Vrndávan! Még ha nem is látjuk, még ha nem is érezzük, mégis egy szent hely. És e szerint kell cselekednünk.

Ez tehát csak egy nagyon híres esemény Maháprabhu életéből. És ez a történet igen sokatmondó. Ott van az Úr vágya: „Ide szeretnék menni”, de mi történik? A bhakták vágyából a terv meghiúsul. Valami más történik. De mégis segíti az egész eseményt szépen kibontakozni.

És sose feledjétek: „Ahol Te vagy, ott van Vrndávan.” Ezért nagyon tisztáknak kell lennünk, annyira odaadóknak és eltökélteknek a szolgálatunkban, a vágyakozásunkban, hogy Krsna vagy Maháprabhu eljön és Vrndávanná változtatja szívünket.

Ma be kell fejeznünk találkozónkat itt Trigradban. De azt kívánom, hogy folytatódjon ez a hangulat. Nos, nem vagyok benne biztos, hogy a következő húsz évben el tudunk jönni, hogy itt töltsünk egy hetet Trigradban, ahogyan a bhakták Puríban, Maháprabhu társaságában éltek. Arról nem is beszélve, hogy fél évet éljünk itt Trigradban – minden évben! De azt hiszem, van mire emlékeznünk. Most megvan a hangulat, feltöltöttük az elemeket, visszatérhetünk tehát saját helyünkre, ápoljuk az odaadást a szívünkben, folytassuk a szolgálatainkat és várjuk a következő lehetőséget a találkozásra, a társulásra.

 



Leave a Reply