Sharanagati

„Ha a megtestesült lény képes túljutni e három kötőerőn, akkor megszabadulhat a születéstől, haláltól, öregségtől és a velük járó fájdalmaktól, s élvezheti a lelki élet nektárját még ebben az életben.” [1]

A vers két fő jellemzője: az egyik a “déhí” a másik pedig a “déha”; az egyik az, aki felöltötte a testet, a másik a test. Deha a korlátozás és déhí a korlátozott. Bizonyos értelemben mondhatjuk tehát, hogy a lélek egy korlátozott társaság. Miért? Mert cselekedeteiben nem teljesen szabad. Korlátozva van a test által, a test pedig az idő, a tér, a lehetőségek, a karma által… Mégis a kegy által határtalan, a kegy által szabad.

De először maradjunk még egy kicsit a korlátoknál. Déha a külső borítás, a test. Elég érdekes, hogy ez az apró kis dolog képes befedni és korlátozni a lélek határtalan kapacitását. Ez bizonyítja, hogy a lélek az illúzió gondoskodása alatt áll; másképp nem történhetne meg, hogy az – úgymond – tökéletes lélek valami jelentéktelen kis dolog korlátozása alá kerül, mint például a test. Ha tehát lealacsonyodunk, akkor a korlátozott befedi a határtalant. Határtalan abban az értelemben, hogy minőségileg különbözik – az anyag elfedi a lelkit, a lelki szikrát. Ezért az a feladatunk, hogy megfordítsuk ezt a folyamatot, hogy a belső lelkiség hassa át a külső anyagot. És ha az anyag, amely befedi a lelket korlátozott és híján van a szabadságnak, akkor meg kell értenünk, hogy a lélek győzelme az anyag felett maga a szabadság. A Gítá tehát, és ez a tanítás, nagyon logikusak. Ahogyan a felhő betakarja a napot; összeférhetetlen, a nap óriási és lehetetlen betakarni, mégis egy kicsi felhő képes eltakarni előlünk a napot. És akkor a felhő óriásinak látszik, annyira, hogy képes eltakarni a napot, habár ha kívülről figyeled meg a dolgokat, ez csak illúzió. Ugyanígy, a jelentéktelen test akkorává válik, a hamis ego, amely a testtudatossággal kapcsolatos, annyira besűrűsödik, olyan intenzív lesz, hogy eltakarja a belső lelki szikrát. Habár ha megfelelő távolságból nézzük, vagy egy jobb helyről, láthatjuk a különbséget.

És készek vagyunk a déhát szolgálni, a testet szolgálni. Láthattuk, hogy a szülők mindent megtesznek, hogy megtanítsák gyermekeiknek hogyan szolgálják a testet: így egyél, így tisztálkodj, úgy viselkedj – egyfolytában előírásokat állítanak arra, hogy hogyan szolgáljuk, hogyan gondoskodjunk a testünkről. De nektek, mint anyáknak és apáknak van még egy kötelességetek, ez pedig, hogy megtanítsátok őket arra, hogy hogyan szolgálják a lelküket, igazi lelki azonosságukat – hogyan váljanak igazi lelki lényekké. És ez a mi kötelességünk saját magunkkal szemben is, hogy elkezdjük a lelkünket szolgálni, lelki azonosságunkat, déhí – azt az önvalót, aki felöltötte a testet. Ne álljatok meg a déhánál, mert az korlátozott; haladjunk tovább a déhíhez, a benne rejlő személyhez, és szabadítsuk fel őt.

Jasódá kérdése: A sásztrákban azt mondják, hogy a lélek kisebb, mint egy tűnek a hegye. És egy másik összehasonlítás: egyszer azt mondtad, hogy a múrtik kicsinek tűnnek, mert messze vagyunk. Azt jelentené ez, hogy a lélek is messze van a testtől, és ezért van az, hogy a test, amely befedi, sokkal nagyobbnak tűnik, mint a lélek? Mint ahogyan a nap és a felhők.

Tírtha Mahárádzs: Ez az illúzió játéka. Ahogy az elején mondtam, amikor a kisebb képes elfedni a nagyobbat az az illúzió játéka. Mégis a „Kövesd az angyalokat” című könyvben Sríla Srídhar Mahárádzs azt mondja, hogy amikor a kisebb irányítja a nagyobbat, ezt a különleges minőséget szeretetnek hívják. De valamit még hozzá tesz; ez nem csak nagyobb vagy kisebb, itt érzelmi szálról van szó. És a lelkek testei erős testtudatosságban – ez egy korlátozás, a karmikus visszahatás eredménye. Azok számára, akik erős testtudatosságban élnek, a test egyszerűen csak karmájuk visszahatása. Nem sok szeretet nyilvánul itt meg. Hatás-visszahatás, fizesd meg az árát, ez az, amit kapsz. De egy bhakta számára még a test is a szolgálójává válik. Ha meg tudjuk változtatni a tudatállapotunkat, még a visszahatások is, úgymond, védelmezőként kezdenek viselkedni. Érthető ez így? A test egy visszahatás, de ha változunk, ha bhakta lesz belőlünk, akkor még előző tetteik, gondolataink, vágyaink ezen következménye is, lelki fejlődésünk szolgálójává válik. A szeretet tehát megnyilvánul a test működésében. És akkor mondhatjuk, hogy a test szeretettel veszi körbe a lelket; másként az illúzió fedi be.