Archives

Calendar

December 2022
M T W T F S S
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




(Szvámí Tírtha 2017.05.09-i, szófiai reggeli tanításából)

(az előző pénteki tanítás folytatása)

Valójában sem királyok, sem szolgák nem vagyunk – mert ezek az élethelyzetek nagyon gyorsan váltják egymást. Erőtől duzzadó, tizenhat éves ifjúkból nagyon gyorsan, kiégett hatvanasokká válhatunk. Akkor miért is fordítunk oly sok figyelmet a testet érintő dolgokra, a környezetünkre, a körülményeinkre? Jobban tesszük, ha az örökkévaló dolgokra koncentrálunk és emiatt gyűlünk össze időről időre, hogy mint a történet királya mi is emlékeztessük magunkat minderre. ‘Ó, várjunk csak egy pillanatot! Nem azonosíthatom magam a körülményeimmel, nem vagyok egyenlő a hamis önazonosságommal, mint ez a király.’

De, vajon hogyan jutott Dzsada Bharat erre a nagyon szilárd meggyőződésre? Sríla Prabhupád a magyarázatában egy mantrát említ, ami olyan, mint egy tömör tanítás – valójában ez egy mahávákja, az upansiadok nagy mantrája: aham brahmászmi, ‘Lélek vagyok. Szellemi lélek vagyok.’[1]

Aham brahmászmi. Ez egyetlen nagyszerű mondat. Aham – ‘Én’, brahma – ‘lélek’, aszmi – ‘vagyok’. ‘Lélek vagyok.’ Ennyire tömör! Ilyen és ehhez hasonló, fontos mondásokat ismerhetünk meg a tanításokból, melyekre áldásos emlékeznünk. Különösen akkor, ha valamilyen anyagi befolyásnak, a lelki tudatosságunk elvesztésének vagyunk kitéve. Amikor elfeledkeztek a valódi önazonosságotokról, akkor néha emlékeztetni kell magatokat: „Nem, nem, nem! Nem ez a test vagyok, nem vagyok se király, se gyaloghintó hordár. Lélek vagyok.” Nagyon hasznos erre emlékeznünk, különösen akkor, ha összecsapnak fejünk felett a hullámok, hogy erősek legyünk a hitünkben.

Máskülönben én nagyon szeretem az olyan kifejezéseket, mint a „Ne csépeld a döglött lovat!” Nincs túl sok értelme, úgysem fog megmozdulni. Előfordul, hogy a lustaságunk olyan, mint egy döglött ló. Próbáljátok bottal megfenyíteni, de nem lesz semmi foganatja. S van itt még egy fontos dolog: ha megbüntettek egy őrültet, attól még nem fog elmúlni az őrültsége. Lehet, hogy cselekedtek, de nem lesz semmi hatása. „Ha egy ostoba embert tanítotok, az nem az ő javát szolgálja, hanem csak mérgessé válik tőle. Egy balga ember csak mérges lesz, ha tanítani kezditek.” Ugye ez szerintetek is így van? Néha velünk is előfordul, hogy valaki megpróbál tanítani bennünket, (és mi azt mondjuk): “Á, fogd be!” De akkor emlékezzetek erre a nagyon fontos dologra: ‘Ó, most nagyon ostoba voltam.’ Szóval nem tudom mi a jobb – ostoba módjára cselekedni vagy egy döglött lovat ütlegelni. Néha jobb az utóbbi, mert legalább annak nincs rossz visszahatása, nincs ostobaság. Kedvezőbb, ha eleven lovakká válunk, mely kész elfogadni a helyes útmutatást és akkor feleslegessé válik a pálca. Azt hiszem ez a döglött ló olyasvalami lesz, ami megmarad az emlékezetünkben.

 

(folytatása következik)

 

[1] Brhadáranjaka-upanisad 1.4.10.



Leave a Reply