Sharanagati

„Egyszer a következőt kérdeztem Prabhupádtól (Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákurtól): „Sríla Rúpa gószvámí egyfajta módon magyarázza az Úr Balarám rásza-líláját, Sríla Szanátan gószvámí pedig egy másfajta magyarázattal szolgál. De mindketten Maháprabhu útmutatásait követték, úgyhogy miért különböznek a magyarázataik?” Guru Mahárádzsám erre így reagált: „Miért hívják Krsnát Adhóksadzsának? Azért, mert nem tudjuk az értelmünk keretein belül felfogni, mert acsintja-bhéda-abhéda, felfoghatatlan módon és egyidejűleg azonos és különböző. Párhuzamosan mindkét magyarázat lehet egyszerre igaz. Ez acsintja, felfoghatatlan. Az ácsárják elmagyarázták, hogy amikor Baladév vesz részt a rásza-lilában, akkor Ő valójában Krsna számára teszi ezt a szívében. Külsőleg azt látjuk, hogy Baladév vesz részt a gópikkal a kedvtelésekben közvetlenül, de belül segédkezik abban, hogy Krsna élvezze ezt a raszát. Nem Baladév az élvező.” Ezek a Felsőbb Ház harmonizáló útmutatásai, s ily módon hangoljuk össze a dolgokat”.[1]

Ismét egy módszer került itt említésre. Általában azt a logikát tanították nekünk, hogy ez vagy fekete, vagy fehér; vagy nulla, vagy egy. Hogy hívják ezt a számítógépes programozásban? Bináris rendszer. Tehát, sok ember csupán a bináris számrendszerben hisz. Egyszer találkoztam egy számítógép programozóval, aki azt mondta nekem: „Egy évvel ezelőtt teljesen csak a bináris számrendszerben hittem. Most pedig, valamiféle spiritualitást keresek, és hiszek Istenben.” Általában a logika azt mondja, hogy vagy így, vagy úgy. Ezt nevezhetjük egyoldalú logikának. De ehhez hozzá kell adnunk a polilogikát vagyis a logikán belüli sokféleséget: vagy ez, vagy az; talán mindkettő; vagy egyik sem. S még egy dolgot hozzá kell tennünk: ‘Nem tudjuk.’. Mert, ha kizárjuk a csodát, akkor az egy nagyon unalmas világ. Tehát, legyen Istennek is néhány titka! 

Ha ellentétes véleményeket tapasztalunk, akkor azt gondolhatjuk, hogy egyik sem igaz. Például, ha azt mondják, hogy Rámánanda Ráj Lalitá vagy Vishákhá megtestesülése. ‘Hogy-hogy? Nem tudják eldönteni, ki kicsoda?!’ Akkor a nyugati neveltetésünk alapján azt mondhatnánk, hogy: ‘Nem tudják! Tehát, ezek egyike sem igaz.’ Míg, a keleti, az orientális nézőpont szerint: ‘Hát ez mekkora csoda! Mindkét vélemény igaz!’ Vagy, ha félúton vagyunk nyugat és kelet között, akkor azt kell mondanunk, hogy ‘Nem tudom, miként lehetséges ez, de nagyon szép. Nem értem, de ha így mondják, akkor az dupla jelentőséggel bír. Itt nem pusztán egyetlen ember inkarnálódásáról van szó, hanem kettőéről. Hangsúlyos, tehát ez fontosabb!” Ez az acsintja filozófia.

 Egy bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy ezer évvel ezelőtt több csoda volt az életben, mert tudományos kutatásunk bebizonyította, hogy egyes csodák nem csodák, csak az ismeretek hiánya miatt nevezték őket csodáknak. Tehát, azt gondolhatnánk, hogy ha a tudományos módszert használjuk, akkor végül mindent meg fogunk érteni. De ez a biztos módszer a hited elvesztésére. Mint ahogy az Úr Buddha mondta: „A művészet biztos útja a tökéletesség elvesztésének”. Ugyanígy, azt mondhatjuk, hogy az elemző módszer alkalmazása meg fogja ölni a hitünket.  

A hit, természetesen nem jelenti azt, hogy bekötöd a szemed, és akkor már biztonságban is vagy. De el kell döntenünk, hogy egy unalmas világban akarunk-e élni, vagy csodákat keresünk. És abban az esetben, ha van némi ellentmondás vagy véleménykülönbség, akkor azt az acsintja-bhéda-abhéda látásmód segít harmonizálni. Acsintja azt jelenti, hogy felfoghatatlan; bhéda hasonlóság és az abhéda pedig különbözőség. Ez az igazság dialektikus megközelítése. S, amit az agy nem képes megérteni, azt az ember belső érzelmi képessége révén könnyebben érzékelhető vagy érezhető.

 

1.  Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 2. fejezet „A Felsőbb Ház harmonizáló utasításai “