Sharanagati

Ha megfelelő figyelem és tisztelet nélkül adakozol, az tamaszikus, az tudatlan. Tehát – kerüld el a rossz helyet, a rossz időt, a rossz személyt és tedd jó rézésekkel – akkor nem tudatlan.

Általánosságban mondhatjuk, hogy segíteni az embereket valamely rossz gyakorlatban – az tudatlanság. A hajléktalan emberek általában pénzt koldulnak, de a legtöbb esetben italra költik. Így tehát, ha adsz, te is részt veszel ebben a helytelen cselekedetben, mert segíted a rossz gyakorlatot. Ezért mi a legjobb, amit tehetünk? Legyen mindig egy kis maha-praszádam a zsebetekben, mert akkor adhatsz némi élelmet a túléléshez. Ez pedig az egész atmoszférát valami sokkal jobba, sokkal tisztábba fordítja. Ez tehát egy nagyon egyszerű példa, de talán útmutató lehet. Mégis, ha valaki segítséget kér, ne habozz megtenni.

Kérdés: A jótékonykodást általában úgy értelmezik, hogy pénzt adnunk. De egy ember adhat rengeteg pénzt, mégis ha nem adja oda az érzéseit az ügynek, akkor mi értelme?

Tírtha Mahárádzs: Igen! Nagyon jó, amit említesz. „Megfelelő figyelem és tisztelet nélkül” – ha elmulasztjuk a megfelelő figyelmet és tiszteletet, az szintén tudatlanság. Az igazi osztozás nem egyszerűen adni valamit, hanem adni és hozzátenni valamit. Adjátok hozzá a jókívánságaitokat. És hogy Indiában mennyire ismerik az emberek ezt az alapelvet, az megdöbbentő! Egyszer Gurudév a Gangesz partján sétált és odament hozzá egy kisfiú és – azok, akik mennek majd Indiába készüljenek – „Ek rúpi, ek rúpi” így kérte: „Adj egy rúpit, adj egy rúpit!” És egy rúpi egy gyermeknek, az nagy összeg! Oly sok édességet vehetsz egy rúpiából! Odament tehát Gurudévhez: „Ek rúpi, ek rúpi!” És Gurudév tesztelni akarta. Azt mondta: „Tudod, én szannjászí vagyok. Az emberek általában nem kérnek tőlem, hanem adnak.” És mit csinált a fiú? Azonnal elkezdett a zsebében kutatni, hogy valami pénzt adhasson. Gurudév így szólt: “Ah, felejtsd el! Tudom, hogy ismered a dharmát. Nincs szükségem a pénzedre.” Akkor azonban a fiú mondta: „Nem, nem nem! Mindenképpen neked akarom ezt adni!” Gurudév így válaszolt: „Nem nekem. Ha azonban mindenképpen meg akarsz szabadulni a rúpiádtól, hogy feladd minden ragaszkodásod az egy rúpiád felé, akkor add oda Gangá Anyának.” És a fiú, gondolkodás nélkül beledobta a rúpiát a Gangeszbe.

Az emberek tehát a megfelelő helyen, tudják mi a helyes.