Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha



Mar

17


(Szvámí Tírtha, 2017.05.10-i szófiai reggeli tanításából)

Préma-gópál kérdése: Ha elfogadjuk, hogy a szenvedés együttérzéshez vezet, és amikor segítünk a szenvedőknek átvállalva a karmájukat, az nem úgy tűnik, mintha Istennél együttérzőbbnek próbálnánk magunkat beállítani?

Szvámí Tírtha: Végül is úgy gondolom, hogy ez a cselekvésünk hangulatán múlik. Mert ha egyszerűen csak anyagi szinten cselekszünk, akkor kétségtelenül beteljesítjük mások és a saját karmánkat. Tehát egyszerűen csak a karma eszközévé válunk. Azokkal a cselekvéseinkkel, melyek nem tudatosak vagy kevésbé azok, csupán csak ezt a karmikus akció-reakció szintet tápláljuk. De, ha elköteleződünk Isten felé és az isteni kegyelem eszközeivé szeretnénk válni, akkor ez megváltozik. Az isteni kegyelem eszközeiként bármit teszünk is, az mások javát szolgálja majd. Úgy gondolom, hogy ez nem a karmikus síkba való beavatkozás, hanem ilyenkor egy magasabb energiát hozunk le alacsonyabb szintekre.

Egyszer Vrndávanban sétáltunk és egy csiga vagy valamilyen nagyon lassú állat ment át az úton. Átvittem az állatot az út túloldalára, nehogy valami átmenjen rajta. Ekkor valaki a csoportból odajött hozzám és ezt mondta:,,Mahárádzs! Hogyan avatkozhatsz bele ennek az élőlénynek a karmájába? Talán az ő karmája pont az, hogy ott legyen az úton.” Mit lehet ilyenkor mondani, amikor valaki így felelősségre vonja az embert? Azt válaszoltam neki, hogy:,,Rendben, de lehet az volt a karmája, hogy átrakjam az út túloldalára.” Honnan tudhatjuk, hogy mi egy másik élőlény karmája? Hiszen még a saját karmánkat sem ismerjük.

Azonban, ha megpróbálunk együttérzően viselkedni, úgy gondolom kisebb hibát követünk el, mintha ridegek maradnánk. De egyetértek veled, és amit mondtál, az nagyon fontos: ha nagyobb kegyelmet akarunk gyakorolni, mint maga Isten, az nagy félreértés. Tisztelnünk kell az egész rendszert, mert minden Isten irányítása alatt áll. De ha az isteni kegyelem eszközévé tudunk válni, akkor készségesen elfogadhatjuk ezt a szerepet.

Sjáma-tulaszí kérdése: Azt szeretném kérdezni, hogy milyen kapcsolat van a lelki nevünk és a valós személyiségünk között?

Szvámí Tírtha: Nem tudom. Lelki nevet nem emberi döntés alapján kap valaki. Ha a választás rajtam múlna, akkor tudnék rá válaszolni. Pusztán csak megfigyelem és tisztelem a folyamatot, de működik. Kérlek, ti is próbáljátok megfigyelni és tisztelni ezt a folyamatot.

De alapvetően azt mondhatjuk, hogy a lelki név vagy a képességeink összességével van kapcsolatban, vagy egy elérendő életcéllal kapcsolatos. Például Manóram prabhu esetében nem tudom, hogy ez a boldog tudatállapot az általa bejárt útra utal, vagy inkább a jövőbeni feladataival van kapcsolatban. De bármelyik is legyen, ez egy nagyszerű név. Tehát, próbáljátok megérteni a nevetek lelki lényegét. Ez egy vezérfonal lehet számunkra.

És ez nagyon hasznos is, mert ha emlékeztek a bhaktákra és dícsőítitek a nevüket, akkor mondjuk, ha van egy nagyon jó bhakta barátotok és halálotok előtt azt mondjátok neki, hogy:,,Ó, Gópí-bháva, hozz nekem egy kis vizet!” Vagy inkább azt, hogy:,,Kérnék egy kis vizet, Gópí-bháva!”, majd meghalsz. Akkor a következő állomás a gópí-bháva lesz számotokra. Tehát ez így hasznos. Ezért mindig a bhakták társaságában kell lennünk, ápolva ezt a nagyon finom, nagyon barátságos, nagyon bensőséges hangulatot velük, hiszen sosem tudhatjuk, mikor távozunk el ebből a világból.

 

 



Leave a Reply