Sharanagati

„Csak akkor szilárd valaki az önmegvalósításban, és csak akkor hívják jóginak, ha teljesen elégedett elért tudásával és annak megvalósításával. Az ilyen ember transzcendenciában van, és önfegyelmezett. Mindent egyenlőnek lát, legyen az kő, kristály vagy arany.” ¹

Kamen kérdése: amikor a kétfajta látásmódról beszélgettetek – a követ aranynak, vagy az aranyat kőnek látni – azon elmélkedtem, hogy ez a mi látásmódunk, hiszen jelenleg a májá-ban vagyunk. Ha a májá mögé nézünk, létezik-e más látásmód, és az vajon milyen?

Tírtha Mahárádzs: Igen, az arany és arany. Néha Feketét és Fehéret látunk. Máskor csak Aranyat látunk. Az pedig a legnagyobb misztérium, amikor ezek hárman keverve vannak.

Ám filozofikusan: a mi vaisnava gondolkodásmódunk szerint a valóságnak öt szintje létezik. Az első az, amit az érzékszerveinkkel képesek vagyunk érzékelni – ez a pratjaksa², amit a szemünkkel látunk. A második a többiek kollektív tudata, amit az érzékekhez hasonló eszközökkel nyerünk, de kollektív módon³. A harmadik olyasmi, mint egy homályos kép – benyomások vagy intuíció, vagy érzelmek – valami az anyagon túlról származó⁴. A negyedik a transzcendentális megvalósítás vagy személetmód – ez az adhóksadzsa, túl az érzékszervek képességein. Ott nem láttok különbséget – nem arany, fekete vagy fehér, semmi, csupán a létezés egyesített rétege. Gyakorlatilag ez a szat síkja, a létezés, Brahman. Azt mondják, ezen kívül létezik még az ötödik sík, amely nagyon is hasonló az itteni Földi berendezkedésünkhöz, ám teljesen transzcendentális, ismét változatos, sokszínű⁵.

Talán ez nem jelent túl sokat néhányatoknak, akik itt ma összegyűltetek. Ám ha észleltek valami szokatlant, és ismeritek ezeket a fokozatokat, akkor tudni fogjátok, hova illesszétek azokat a benyomásokat.

Tehát fekete, fehér, arany…Ezek a végső színek.

­­­­­­­­­­­­­­¹ Bhagavad-gítá, 6.8­.

2 prati-aksa, azaz a szem előtt

³ paróksa = parah aksa, a szemen – mint elsődleges érzékelésen – túl

⁴ aparóksa, a nem-paróksa

⁵ aprákrta, nem anyagi