Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




lord-jesus-and-lord-krishna-sundara-fawn

Kérdés: A kérdésem a következő: van egy könyv, ami nemrégiben jelent meg és Jézus Krisztus fiatal éveit dokumentálja, ott azt találhatjuk, hogy a gyermekkora és prédikálással töltött utolsó évei közötti időszakot Indiában töltötte, leginkább Kasmírban, és azt a tudományt tanulta, melyet itt leírnak. Mi a véleménye erről a verzióról, vajon igaz?

Tírtha Mahárádzs: Nos, én személy szerint el tudom fogadni ezt az állítást. Mert nagyon szokatlan, hogy egy ilyen nagy személyiségnek, mint az Úr Jézus, majdnem húsz év hiányozzon az életéből. Nagyon szokatlan! Eltűnt, vagy mi történt? Bemutatták a templomban, prédikált a főpapoknak, majd hirtelen húsz évre eltűnt. Igaz? Majd úgy viselkedik, mint egy egyszerű ács. Nagyon szokatlan – a történet ezen hiányzó része. És igazából ez az az időszak bármely férfi számára, amikor tudást gyűjt, tanul, tanulmányokat folytat. És ha megvizsgáljuk Jézus későbbi cselekedeteit, és tudunk valamit a jógik titkairól és misztikus energiáiról, ezek nagyon hasonlóak. Például az Úr Jézus képes volt lecsendesíteni a természeti erőket, a vihart a tengeren. És egyes jóga-folyamatok alapján lehetséges ilyen erőre szert tenni, hogy befolyásolni tudod a természetet. Vagy egy másik dolog: vízen járt, mely a jóga egy másik híres eredménye. Vagy: kézrátétellel gyógyított. Amit keleten szintén gyakorolnak. Vagy legdicsőbb és legíresebb cselekedete – hogy gyakorlatilag meghal, majd visszatér az életbe – melyet némely jógik gyakorolnak. Lelassítják a testi funkciókat, a föld alá temettetik magukat, húsz méter mélyre, egy koporsóban, két hétre, majd valaki visszahozza őket, és visszatérnek az életbe. Nagyon szokatlan! Az egész keresztény hit az Úr Jézus feltámadásán alapul – a jógik képesek erre. Habár nem építenek rá egy egész vallást.

Ezek a cselekedetek tehát nagyon szokatlannak bizonyultak a Közel-Kelet nyugati felén, mások viszont nagyon is ismerték ezeket keleten, Indiában. Vagy, ha megpróbáljuk összehasonlítani az Úr Jézus tanításait a keleti gondolkodással, nagyon sok párhuzamot találunk. Habár azt mondják, hogy az Újszövetségből is csak a mondatok 6-8%-a vezethető vissza eredetileg hozzá. Bárhogy is, ez egy más kérdés. Sok párhuzamot, sok hasonlóságot találhatunk tehát az életstílus és a hiányzó időszak között, a cselekedetek és a tanítások között szintén. Mondhatjuk: véletlen. De ha elmész Kasmírba és egy bizonyos faluban megkérdezed a helyieket – elfelejtettem a falu nevét – ahol Ísa síremlékét őrzik: a név Ísa, és van egy upanisad, kinyilatkoztatott írás, melyet Ísa Upanisadnak hívnak. És az upanisadok, titkos tanítások, néha a tanítóról kapják a nevüket. És ezek a helyi papok, akik a síremléket őrzik, elmondják majd neked, hogy igen, valaki visszatért, nyugatról érkezett Indiába, mint prédikátor. Isten fia, úgy hívják Isten fia. És volt egy orosz utazó, Alexander Notovich, aki úgy emlékszem, a 19. század végén elutazott Kasmírba és Tibet különböző helyeire, és találkozott olyan szerzetesekkel, akik tudtak Jézusról. A keleti kolostorokban voltak írások, melyek Jézus cselekedeteit írták le. Úgy mondják, hogy Dzsagannáth Puriba is ellátogatott, sőt Bengálba is – gyakorlatilag tehát Ísa keresztülutazta egész Indiát.

De ezt mindenkinek saját választása – hogy elfogadja-e ezt a verziót, vagy kételkedik. És természetesen nem szabad megkérdőjeleznünk a keresztény hitet és az alap tanokat. De vannak, akik azt mondják, hogy miután elolvasták például a Bhagavad-gítát, sokkal jobban értik a Bibliát. Mert a nyelv vagy a téma ugyan az – Istenszeretet és isteni témák – de bizonyos pontok talán jobban ki vannak fejtve, direktebbek.

Minden tiszta-szívű gyakorló hitét tiszteljük, és biztosak vagyunk benne, hogy bármely hiteles, tisztességes utat követve, hazaértet az ember, vissza Istenhez. A párhuzamok tehát feltűnőek. Gondolhatjuk. Mi több – azt is gondolhatjuk, hogy ha az Úr Jézus visszatér, mert a fél világ az Úr Jézus második eljövetelére vár, ha sáfrány színű öltözetben jönne, leborotvált hajjal, táncolva és énekelve, de ugyan azt az üzenetet hirdetve, megismernéd? Vagy azt mondanád: „Óh, ez furcsa nekem, hol a szakálla?” A lényegi pontokat kell tehát megvizsgálnunk. És ha megvizsgáljuk a tanítást, nehéz nagy, jelentős vitapontokat találni.

Ez azt mutatja, hogy mi mind fivérek és nővérek vagyunk. Nem csak a mi kis templomunkban, vagy egy pravoszláv egyházban – de a római katolikusok azok nem annyira a testvéreik, mit sem szólva a buddhistákról vagy a zsidókról, stb… A vallás megosztja az embereket. A hit egyesíti. Mert a vallás relatív. A hit abszolút, transzcendentális. Mindazonáltal kövessük a vallásos gyakorlatokat is. Nem szabad feladunk gyakorlatainkat azon a címen, hogy mindenkit egyesítsünk. Tanítóink rendelkeztek ezzel a látásmóddal. Amikor megkérdezték Sríla Prabhupádot, hogy vajon jó-e megtéríteni az embereket vagy nem, így válaszolt: „Nem szükséges megtéríteni őket.” Így folytatta: „Ha keresztény vagy, légy jó keresztény. Ha muszlim vagy, legyél jó muszlim.” Kövesd őszintén és mélyen gyakorlataidat. Ha bhakta vagy, légy bhakta. Mert az istenszeretet túl van a vallásos formalitásokon. És Isten nem tagja egyik vallásos szervezetnek sem a Föld bolygón.



Leave a Reply