Archives

Calendar

July 2020
M T W T F S S
« Jun    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




unnamed

(Szvámí Tírta 2015. augusztus 21-i ludastói reggeli tanításából)
 
Az imák meghallgattatnak. Egyetértetek ezzel? Hogyan lehetséges ez? Hogyan lehetséges az, hogy őszintén fohászkodunk és megtörténik – ez nagyon szokatlan! Ha hiszünk abban, hogy az anyagi világ a lelki égbolt visszatükröződése, olyan, mint egy tükörkép, akkor kell, hogy legyen kapcsolat e között a két valóság között. Az elsődleges kapcsolat a kivetítés – az igazi kivetíti a tükörképet. S feltételezhetjük az egyirányúságot e két valóság, a valódi és a tükrözött között; a tükörkép nem képes visszahatni az eredetire, mert az csupán egy kép. Épp úgy, mint az árnyék; az árnyék nem képes tükrözni az eredeti alakot. Tehát, ha egyirányúság van, hogyan lehet visszajelzést kapni az eredeti valóságból? Ha hiszünk és látjuk az ima működését és a hathatós eredményét, akkor ez határozott bizonyíték arra, hogy bár ez egy tükrözött valóság, lehetséges, hogy ebből a valóságból kapcsolatba kerüljünk az örök valósággal. 
Aztán ismét felmerül néhány kérdés: Ki az, aki imádkozik? Miért imádkozik? S ki az, aki meghallgatja? Szóval, ki imádkozik? 
Jasódá: A dzsíva.
Szvámí Tírtha: Bármelyik dzsíva?
Manydzsari: Aki szükséget szenved.
Szvámí Tírtha: Gyakorlatilag, akinek szüksége van rá: „Ó, Uram annyira szenvedek, kérlek, segíts nekem!” Általában azok fohászkodnak, akik szükséget szenvednek. Valaminek a hiányában nagyon erősen tudsz fohászkodni: „Szükségem van erre, szükségem van arra. Add meg nekem ezt, add meg nekem azt!” De szerény javaslatom az, hogy van egy másik alternatíva is, amikor megvan a kapcsolat és szükséged van a fohászkodásra, szükséged van arra, hogy megoszd Istennel a legbensőbb érzéseidet. Ez egy különleges ima. Ez nem egy olyan ima, amikor szükséged van valamire: „Kérlek segíts nekem!” hanem „Jöjj el, kérlek, mert annyira szeretlek!”
Jó, fohászkodnunk kell, mantráznunk kell, meditálnunk kell. De általában ki hallgatja meg az emberek imáit? 
Jasódá: Paramátmá?
Másvalaki: Guru?
Másvalaki: Krsna.
Manydzsari: Talán attól függ, hogy kihez fohászkodunk.
Szvámí Tírtha: Nagyon okos. Látom, megfertőződtél a perszonalista filozófiával. Senki sem mondta azt, hogy az ákása krónika hallgatja meg az imáidat vagy az univerzum információs háttere, a pszí mező – az éter új neve. Tehát van elképzelésünk róla, hogy ‘Ha személyként fohászkodom, akkor lennie kell egy másik személynek, aki meghallgatja’, igaz? Ez nagyon ésszerű. 
De néha nem tudjuk megfelelően irányítani a fohászainkat, hogy pontosan kihez fohászkodjunk. Azt mondjuk, hogy: „Jöjjön valaki!” Nem baj, az a hierarchia nagyon jól szervezett. Mert a fohászok néha nem helyénvalóak – valami hiba van bennük vagy valami rossz. De akkor mi történik? Mindezek a téves fohászok Szaraszvatí Dévíhez kerülnek helyesbítésre. S ez nemcsak a nyelvi hibák kijavítására vonatkozik, hanem még az átkokra is, vagy ha ökölcsapást is küldesz az égbe, ő átformálja a panaszt dicsőítéssé. Ez a lelki valóság védelmi rendszere – semmi rossz nem férkőzhet be oda. 
 
(folytatása következik)

 



Leave a Reply