Sharanagati

Giridhári kérdése: Gurudév, mikor kezdődött ez a hanyatlás? Milyen hiányosságokkal rendelkeztünk, hogy elkezdtünk lefelé haladni, és mikor kezdődött? Mikor kezdtünk a lejtőn haladni? Nem azért, mert ez olyan fontos lenne, de azon gondolkodtam, hogy valahogy azt is megerősítetted, hogy minden bukás a siker egy oszlopa. Ez is egyfajta bukás, de akkor mi a siker, és mi az, aminek hiányában voltunk, hogy így történt? A sásztrában az áll, hogy „azok, akik elérik transzcendentális hajlékom, sosem hagyják el azt”[1] Akkor hát máshonnan érkezünk?

Tírtha Mahárádzs: Igen

Giridhári: Honnan?

Tírtha Mahárádzs: Nézd meg azt a képet. Az alján ott az anyagi világ, a felső részén, a lelki égbolt, a középső része pedig az a hely ahonnan a lélek származik.

Giridhári: De örökkévalóak? Nincs tehát születésük? És mégis jönnek valahonnan és mennek valahová?

Tírtha Mahrádzs: Az érkezés és távozás, nem a születés és a halál. Olyan ez, mint egy energia mező – a tataszthá-sakti. Mi a szikra eredete? A tűz. Igaz? A szikra a tűzben található, és nem tudod megkülönböztetni, ameddig ki nem lép a tűzből. Az eredet és a születés tehát nem azonosak. Mert mindennek van eredete, és az eredetnek is van eredete, és a végső eredet az Krsna, Isten. Ísvara paramah krsnah szaccsid-ánanda-vigrahah anádir-ádir góvindah szarva-kárana-káranam[2] – Minden ok végső eredete Krsna. A tataszthá-sakti tehát Krsna egy energiája, mi pedig annak az energiának a részei vagyunk. De tökéletessége korlátozott. Ezért a lélek képes – úgymond – elbukni, képes az anyagi energia hatása alá kerülni, habár természete szerint a lelki energiához tartozik. A siker tehát az, hogy még ha ide is jössz, hazatalálsz. Ez a siker.

Giridhári: Ez érinti egy másik kérdésemet, amit egy vagy két nappal ez előtt tettem fel. Milyen mély a változás? Mi történik a lélekkel? Milyen mély a változás, ha végső soron a lélek változhatatlan?

Tírtha Mahárádzs: A lélek nem változik.

Giridhári: Ugyan úgy, mint a szén és a gyémánt. A lényeg nem voltozik, de valami igen. Akkor mi változott?

Tírtha Mahárádzs: A tudatosság változott. Ha rendelkeztünk az élvező mentalitással, a vágyakkal, akkor mondatjuk azt, hogy ez a vágyak eredeti funkciójának eltorzulása. Mert a vágyaknak harmóniában kell lenniük Istennel. Az önző vágyak azt jelentik, hogy szemben állunk Istennel. A lélek nem változik, csak a tudatosság. Ezért tudatosságunkat kell megváltoztatnunk, vissza az isteni Krsna-tudatosságba.

Jadunáth kérdése: Gurudév, elmondanád kérlek, hogy vajon a gyakorlatok mint a szó’ham vagy shivo’ham valójában olyan gyakorlatok melyek kivezetnek a hamis ego-tudatosságból? Úgy értem a klasszikus gyakorlatok.

Tírtha Mahárádzs: Legtöbbször nem igazán. De mi a vaisnava vonalat követjük, pozitívan állunk a szó’ham –hoz. Tudja mindenki mi az a szó’ham?

Válasz: Nem.

Tírtha Mahárádzs: Hogyhogy?! Hogy van amikor lélegzel? „Szó… ham…” Szanszkritul azt jelenti: szó – az szah – „ő” (hímnem), és ’ham, ami aham – „én”. „Ő és én” – szó’ham. És ha fordítva kezdesz lélegezni, akkor az hogy van? Ham-sza – és mi a hamsza jelentés a szanszkritban? Azt jelenti „hattyú”. A tisztaság, a lélek madara – hamsza, akinek lakhelye a Hamsza-kunda – Ludastó. Igen, a neve Hamsza-kunda, Ludastó magyarul Hamsza-kunda, a hattyúk tava.

De legtöbbször az emberek a szó’ham mantrát, mint egy beolvadó mantrát használják – hogy „Én vagyok Ő”. Kicsit más az elképzelésünk, hogy „Ő és én”, „én és Ő”, egyek vagyunk. A vaisnava verzió azonban nagyon pozitív, mindig „igent” mondunk a szó’ham –ra. Ha tehát „igent” mondasz a szó’ham –ra, az hogyan hangzik? A ti nyelveteken! Most itt vagyunk Szófiában! Da (igen bolgárul), szó’ham! Dászó’ham – „szolga vagyok”. Nagyon pozitívak vagyunk tehát a szó’ham –al kapcsolatban. Mondjatok igent a szó’ham –ra. „Igen, szolga vagyok!” Ez a szó’ham igazi magyarázata. Akkor nem követünk el hibát. Mert a lelkiség legutolsó hibája, az utolsó csapda, hogy összekevered az egyiket a másikkal. Azt gondolod, hogy azonos vagy Vele. Légy tehát pozitív a szó’ham –al kapcsolatban – mondj „igent”.

[1] Bhagavad-gítá 15,6.; Bhagavad-gítá 8.21.

[2] Brahma Szamhitá 5.1.