Archives

Calendar

August 2020
M T W T F S S
« Jul    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31  

Sharanagati

Collected words from talks of Swami Tirtha




XIKMAD

(Szvámí Tírtha 2013. májusi szófiai tanításából) 
 
(az előző pénteki tanítás folytatása)
 
Folytatjuk az olvasást Sríla Srídhar Mahárádzstól, a következő fejezet címe: A legtisztább fohász.
Egy felmerülő kérdés: „Mahárádzs, Tulaszí Dévível kapcsolatban is észrevettem, hogy ebben a mathban – amíg Tulaszí Déví áratija közben körbejárjuk őt – itt, a bhakták nem szeretik énekelni a „jáni káni csa pápáni brahma-hatjádikáni csa táni táni pranasjanti pradaksinah padé padé” mantrát. („Azoknak, akik körbejárják Srímatí Tulaszí Dévít lépésről lépésre oszlanak el mindenféle vétkeik, akár még a bráhmana-gyilkosság bűne is”). Miért van ez?”[1]
Láthatjátok, hogy milyen erősen működik a kondicionálás. Először fogalmunk sincs az indiai botanikai tudományról. Aztán megértjük, hogy néhány növényt szentnek tekintünk. Majd megtanuljuk, hogy némely növényeket így vagy úgy kell imádni. Később, ha eljutunk egy templomba, ahol azt a szent növényt máshogy imádják, meg vagyunk lepődve. Tehát, az abszolút feltételes homályból, eljutsz ahhoz a feltételhez, hogy ‘ily módon kellene lennie és nem máshogy’. S ha azt találod, hogy másként van, akkor meg vagy lepődve: ‘Hogy lehet ez!? Az én ismereteim szerint kellene, hogy végezzék.’ Lehet, hogy jelentéktelen kérdésnek tekintitek, de mégsem az. 
Sríla Srídhar Mahárádzs válasza a következő: „Egy magasabb rendű bhaktának nem szabad, hogy a következő imája legyen „Szabadíts meg a bűnöktől”. Gyakorlatilag az összes többi vallás, először próbálja megtanítani az embereknek és a maximum amire eljutnak így hangzik: „Kérlek, próbálj megbocsájtani magadnak a bűneidért!” Srídhar Mahárádzs mégis ezt mondja: „Az első osztályú bhakta nem foglalkozik ilyen jelentéktelen dolgokkal – a bűnös tetteim visszahatásával.” 
„Az első osztályú bhaktának így kellene fohászkodnia: „Bármit is tettem rosszul, a legcsekélyebb dologtól kezdve, kész vagyok szenvedni érte. Egyetlen fohászom az, hogy hadd kapjak egy cseppet Krsna kegyének nektárjából.” Ez kell, hogy legyen egy igaz bhakta egyetlen fohásza: karmám szerint lehetek akár madár, vagy fenevad, féreg vagy bogár, lehetek akár a mennyben akár a pokolban – egyáltalán nem érdekel. Hadd szenvedjek a saját karmám szerint. De az egyetlen fohászom az, hogy „Hadd ne rekesszenek ki Krsna kegyéből; hadd részesüljek benne. Kérem a Kegyét; Szükségem van az Iránta való odaadásra. Csak odaadásra – ez az egyetlen, amit akarok. Akár élveznem kell jócselekedeteim eredményeit a mennyben, akár szenvednem kell az előző életem bűnei miatt és a pokolba kell, hogy menjek, nem érdekel az ezektől történő megszabadulás. Karmám eredményeként szenvednem vagy élveznem kell a visszahatásokat, de ez nem érdekel. Nem azért fohászkodom, hogy mentesüljek  bűneim és jócselekedeteim visszahatásaitól, az érdemektől vagy a büntetéstől – csak azért fohászkodom, hogy elérjem a tiszta odaadást, függetlenül az előbb említett két dologtól.”
Látjátok az odaadó gondolkozás ily módon történő fejlődését? Mert akár a mennyei örömöket akarjuk élvezni, akár el akarjuk kerülni a reakcióink visszahatását, a történet még mindig rólunk szól. ‘Én rólam! A történet velem kezdődik és végződik.’ De mi ez – ez a mi vallásunk? ‘Én’ vagyok a vallásom középpontjában.’ Nem! Az emelkedés az, hogy: ‘Bármivel is kell, hogy szembesüljek, kérlek add, hogy kapcsolatban legyen Veled!’ Ez azt is jelenti, hogy még a pokolban is gyakorolhatod a bhakti jógát. Nem vagyok biztos abban, hogy a mennyben képes lennél követni a bhakti elveit, mert ott az életmód túl könnyű, túl szép. De itt legalább, úgy értem itt a pokolban, legalább van némi motivációnk. 
 
(folytatása következik)
 
1. Sríla Srídhar Mahárádzs: Az arany lajtorja. 3. fejezet „A legtisztább fohász”


Leave a Reply